László Noémi: Afrika. Gutenberg, Csíkszereda, 2011.

"Igényes lapozó formájában adta ki a Gutenberg Kiadó László Noémi Afrika című versét, amelynek szakaszait a csíkszeredai Csillag István képzőművész illusztrációi nyomán gondolhatják tovább a kicsik. A József Attila-díjas költő verséből az afrikai állatokat ismerhetik meg, és persze a kontinens azon egzotikus országait, ahol ezek a nagyszerű lények előfordulnak. „Kongó, Dzsibuti, Szenegál/ oda menne a krokodil/ de csak a folyóban vegetál”. Tehát zsenge korban létrejöhet az asszociálás képessége, hogy a vízilovat, orrszarvút vagy krokodilust ne az állatkertből, hanem a megfelelő kontinensről és országokból eredeztessék a csöppségek." - Igényes, izgalmasan színes és ötletes illusztrációk, kedves verssorok, Kétéves szereti, nem nagyon tudok belekötni. Talán csak annyiban, hogy néhol nehezen olvashatóra sikeredtek Csillag kacskaringós betűi.

Szerintünk:

4 / 5 pont (jó)

Geneviève Huriet - Loïc Jouannigot: Tappancs Dani kertecskéje. Officina Nova, Budapest, 1993.

"Egy bájos, de különös nyuszicsaládról szólnak történeteink. Nem könnyű a dolga Róza néninek és Tappancs papának, mert valami különös, rejtélyes esemény mindig megzavarja életüket. Amikor a Répák ünnepe közeledik, mindannyian lázasan készülődnek a bálba, különösen Csöpi. De vajon miért olyan izgatott? – Akárcsak Dani, akinek szépen gondozott kiskertjét feldúlta Teknős Sára…" - molyos ajánlásokat olvasgatva került ez a könyv a kívánságlistámra, majd következő könyvtárlátogatás után az otthonunkba - és mekkorát csalódtam! Mindenki odáig volt, hogy milyen bájos, mennyire kedves... és kezdtem rosszul érezni magam, hogy nekem bizony kissé ellenszenves ez a makacsTappancs Dani (még Loïc Jouannigot kedves rajzai ellenére is). Ráadásul nem igazán éreztem, hogy a konflikushelyzeteknek volna valódi feloldása. Kétéves valószínűleg nem merült ilyen mélységbe, hanem megmaradt annál, hogy Teknős Sára mindent kitépkedett a kertben - és másnap büszkén alkalmazta is frissen megszerzett tudását a virágok közt. Köszi Dani! Ettől függetlenül sokszor kérte, így jár a négy pont, pedig...

Szerintünk:

4 / 5 pont (jó)

Kőszeghy Csilla: Bumburi a városban. Pagony, Budapest, 2010.

"Bumburi egy bohókás, csetlő-botló kutyus, olyan, akit első látásra szívébe zár az ember. Hogy hogy kerül a városba, és mi mindenbe keveredik, elmesélik a képek… Képeskönyv a legkisebbeknek, Kőszeghy Csilla imádnivaló rajzaival." - Kicsit mindig tartok azoktól a szerzőktől, akik illusztrátorok is, mert bár akad jó néhány ellenpélda, sajnos sokszor futok bele olyan könyvekbe, ahol a tehetséges rajzoló nagy kínnal szülte meg a képeket illusztráló történetet, és ez sajnos érződik a sorokon. Kőszeghy esetében nem érzem, hogy a sztori az a vérrel-verejtékkel kiötölt volna, bár való igaz, nem kell túl szövevényes cselekményre számítanunk ennél a kisebbeknek való könyvnél. Bumburi aranyos, a kicsik tudnak azonosulni a gazdáját kivárni nem tudó (mikor jön már anyu értem az oviba?-szindróma?) kutyussal, és szeretik, hogy a Bumburi által bejárt helyszínekhez is tudnak kötődni.

Szerintünk:

4 / 5 pont (jó)

Sebők Éva: Állatszálloda. Móra, Budapest, 2016.

"Színes lapozó gyermekeknek Réber László rajzaival." - áll az ajánlóban. Először kissé tartottam, hogy Kétéves nem nőtt-e már ki a széthajtogatható lapozókból, amelyekből mostanában inkább alagutat, vasútpályát, libikókát gyárt olvasgatás helyett, de az Állatszálloda sikeresen lekötötte az örökmozgót. Nagyon élvezetes, "élénk" olvasmány, ritmusos-dallamos verssorok; és mivel egy állatkerti látogatás után vettük kézbe, a friss élmények miatt nagyon tetszett Kétévesnek. A rajzok pedig könnyedek és sok képi humorral bírnak. Szerettük.

Szerintünk:

4 / 5 pont (jó).

Arcadio Lobato: Csillagmese. Naphegy, Budapest, 2006.

"Egy kedves csillag az égen esténként titokban hallgatja, amint Heléna édesanyja egy hercegnőről mesél. A mesebeli hercegnő arra vágyik, hogy egy napon lehozhasson egy csillagot az égről. A csillagocska látni szeretné a hercegnőt, ezért egyik éjjel leszáll az égről, és meglátogatja Helénát. A csillag a valódi hercegnőre, annak fényűző ruháira és gyémántpalotájára kíváncsi. Mit tesz Heléna, hogy ne okozzon csalódást a szokatlan látogatónak? És vajon hogyan veszi rá a szófogadatlan csillagot arra, hogy visszatérjen az égre? Arcadio Lobato meséjében költői módon keveredik az álom és a valóság. A bájos történetet a szerző művészi illusztrációi gazdagítják. Alkotásaiért több illusztrátori díjat elnyert, és művei Bolognában és Tokióban mindig nagy elismerést aratnak. A könyv a Naphegy Kiadó művészi mesekönyveket népszerűsítő sorozatában jelent meg, vászongerincű kötésben, ezüst nyomással. Igazi, megnyugtató esti mese." - Satoe Tone Pipója után bátran nyúltam a művészi mesekönyvek sorozathoz, most a Csillagmese jött velünk haza a könyvtárból. Az esztétikára valóban szavam sem lehet, csodásak, szemet gyönyörködtetők az illusztrációk, valóban igényes megjelenésű a kiadvány. A kissé melankolikus, ábrándos történet azonban cseppnyi hiányérzetet hagyott bennem, kurta-furcsa befejezésében kevés a tanulság. Sajnos nem szabadulhatok az érzéstő, hogy az illusztáció kapott egy összetákolt mesét, és nem fordítva.

Szerintünk:

3 / 5 pont (elmegy) 

Berg Judit: Meseleves. Ecovit Kiadó, Budapest, 2011.

"Akármit főz, akármit mond az anyukája, nem eszik a gyerek. Vagy eszik ugyan, csak éppen az egészséges ételeket képtelenség belédiktálni: se zöldség, se gyümölcs. Szinte minden szülő találkozott már ilyen nehezen kezelhető élethelyzetekkel, amelyek megoldásához segítséget nyújthatnak Berg Judit új könyvének kedves történetei. A remek illusztrációk és rövid párbeszédek az állandóan lapozni vágyó, türelmetlen gyerekek számára is felolvashatóvá és élvezhetővé teszik a meséket. A kötet elején egy a szülőknek szóló, bátorító-vigasztaló „igaz mese” olvasható. A könyv végén pedig egy ráadásmese az önérzetes Répa vitézről és a friss, finom zöldségek lázadásáról a rossztermészetű szakács ellen. A Meseleves a nagysikerű Hisztimesékkel megkezdett „problémamegoldó” sorozat új kötete." - Úgy látszik, ezen a héten csak a problémamegoldó-tanácsadó könyveké lesz a főszerep, így a szobatisztaságra nevelés után következzen a másik nagy mumusz: mit csináljunk, ha nem eszik a gyerek. Berg Judit megoldása a mese, és SPOILER ALERT, néha be is válik. Néha. Őszintén szólva, nem igazán jött be nekünk ez a meséskönyv. Kicsit laposkásak a mesék, talán még a bónusz a legélvezhetőbb, és be kell valljam, én nem vagyok az a típus, aki evés közben bármire rá akarja szokatni a gyereket, legyen az mesenézés (ami amúgy sem megengedett) vagy mesehallgatás... én inkább az vagyok, aki a családjával együtt szeretne enni, és elfogadja, hogy egy idő után a gyereknek is majd csak megjavul az étvágya.

Szerintünk:

2 / 5 pont (gyenge) 

Alona Frankel: Bilikönyv. Pagony, Budapest, 2015.

"Samu után Sári is bilire ül! Az eredeti fiús bilikönyvhöz Ranschburg Jenő pszichológus írt ajánlót, aminek minden szava helytálló a lányos verzióhoz, hiszen tudjuk, a különbség aprócska!
„Szeretettel ajánlom ezt a kis könyvet minden szülőnek, aki éppen mostanában tapasztalja, hogy gyermeke szobatisztaságra nevelése milyen kényes és sok-sok figyelmet igénylő feladat, és ugyanolyan szeretettel ajánlom azoknak a gyerekeknek is, akik éppen mostanában nem értik: mit akarnak tőlük a felnőttek – miért nem jó nekik minden éppen úgy, ahogy eddig, a maga természetes egyszerűségében, gond nélkül működött?” (Ranschburg Jenő)" - Én olyan típusú ember vagyok, aki a saját hibáiból tud csak tanuni... vagy ahogy a mellékelt ábra is mutatni fogja, még abból sem. A bilikönyvekkel kapcsolatos földrepisilés-sorozatnak ugyanis nincs vége: Kétéves megneszelte, hogy bár a szövegben nincs egyértelműen nevesítve a padló, mint landolási célzóna, a képen bizony ott árválkodik a végtermék a bili mellett, így bizonyára ez lehet a követendő példa... Azt hiszem, egy ideig nem szeretnék többet kísérletezni bilizős irományokkal, sem a Bilimesék, sem a Hurrá bilizek nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A Bilimese azonban azért kap egy aprócsaka pirospontot, mert tartalmaz egy rövidke, már-már anatómiainak tekinthető összefoglalást, ami Kétévest nagyon is érdekelte. Még ha a célzás és időzítés egyelőre nem is az erőssége.

Szerintünk:

4 / 5 pont (jó)

Cs. Nagy István: Zebratánc. Móra, Budapest, 1979.

"A természet évszakait versbe szólító kötet írója különös költői leleménnyel teremti újra a vidék, a szeretett táj látványait és hangulatát. É játékos rímekre, zenei szerkezetekre írott versek a népi mondókák, kiszámolók rtmusát idézik. A versek között van olyan is, amelyik vidám bolondozással, rejtett gúnnyal mutatja be a butákat, lustákat, a kapkodókat, a fölöslegesen beszélőket, egyszóval az emberek nevettető hibáit. A derűs verseskönyvet Kiss István színes rajzaival adjuk közre. " Könyvcseréldés szerzemény; próba-szerencse alapon vettem le a könyvet a polcról. És volt-e vele szerencsénk? Nos, ez attól függ. A benne lévő versek szépek, élénk képeket festenek és rádöbbentenek, milyen szép is a magyar nyelv. Cs. Nagy István költeményeinek magas szintű esztétikai megformáltsága egyfajta fennköltséget ad a legprofánabb témának is. Így lesznek az olyan kevéssé ismert kifejezések, (és talán nem a legkönnyebben olvasható-érthető-magyarázható szavak), mint az ispiláng-kedvvel lippenőt járó táncolók, a lányost illegő platánok, a fellegormon orgonáló, zsimbölést rontó újhold része a mesélésnek és előbb-utóbb gyermekünk szókincsének is. Bár hét éven felülieknek ajánlott, szerintem igenis van helye Kétéves könyvtárában: ahogy Nyulász Péter Baba babja, a Zebratánc is bír azzal a fajta nyelvi játékossággal és szavakon átsütő nyelv-szeretettel, amely játékosan tanítja a legkisebbeket anyanyelvünk szépségeire, lüktetésére.

Szerintünk:

4 / 5 pont (jó)

Sven Nordqvist: Fedezd fel Pettson és Findusz farmját! General Press, Budapest, 2012.

"Ismered az öreg Pettsont és kandúrját, Finduszt? A farmjukon, Svédországban mindennap történik valami vicces. Hogy milyen vidáman élnek együtt, te is megtudhatod, ha figyelmesen átböngészed a képeket. Ha elég kíváncsi vagy, talán azokat a különös, apró lényeket is felfedezheted, akik a farmon együtt élnek Pettsonékkal. De vigyázz, a muklákat nem mindenki láthatja!" - Jól van, beadtam a derekam és nálunk is beütött a Findusz-láz, amelyet egy szomszédtól kölcsön kapott példány indukált. Legutóbbi könyvtárazásunk alkalmával ezért e fent nevezett kiadvány is a táskámban landolt, és elég vegyesek az érzéseim vele kapcsolatban. Egyrészt, nem tudom megállapítani, hogy ez amolyan bevezető kiadvány lenne a Pettson-Findusz könyvfolyamhoz, vagy csak már korábban publikált kötetekből kiragadott képek laza összefűzése egy tematika alapján, amelyet aztán jó áron el lehet adni az érte hisztiző gyermek szüleinek. Avagy ez amolyan rászokató eszköz, mivel a kemény lapokat jobbára a kisebb gyerekek forgatják, így a Nordqvist-rajongót táborának utánpótlása tutira biztosított. Az apró ábrák megtalálása miatt akár foglalkoztatónak is mondhatnám ez a pár mondatos történetleírással operáó könyvet, mesének csak kis túlzással. Örülök, hogy nem adtunk érte pénzt, személy szerint gyengének érzem - és örülök, hogy Kétéves nem osztja a nézeteimet, és lelkesen bogarássza a részletgazdag, vicces képeket. Csak ezért a felpontozás.

Szerintünk:

3 / 5 pont (elmegy)

Carl-Johan Forssén Ehrlin: Szép álmokat, Ella! Kolibri, Budapest, 2016. 

"Az első kötetet, az Aludj el szépen, Bendegúz!-t több mint 40 nyelvre fordították le, és hazánkban is óriási sikert aratott. A várva várt folytatásban, a Szép álmokat, Ella! című könyvben, a szülők újabb relaxációs technikákkal, a gyerekek pedig új szereplőkkel ismerkedhetnek meg. Ella, az elefántlány egy varázslatos erdőn keresztül vándorol az álom kapujáig, magával hívva csemeténket is. A svéd pszichológus különleges módszereinek köszönhetően a mesehallgatás során szerzett megnyugtató élmények segítenek a gyerekeknek az ellazulásban, és abban, hogy rövidebb idő alatt és szívesebben aludjanak el. A gyerekek Ella személyében új társat kapnak az álomhoz vezető úton Bendegúz mellé, a szülőket pedig a szerző korábban soha nem közölt, hasznos tanácsokkal látja el új kötetében, és választ ad a leggyakrabban feltett kérdésekre is. A napi altatás rutinja így nemcsak tovább egyszerűsödik, de változatosabbá is válik. A magyar kiadás kép világát ezúttal is Agócs Írisz illusztráció teszik különlegessé." - Sok mindent tudnék mondani erről a könyvről, amit a Kolibri kiadótól kaptunk tesztelésre. Mivel Nyúl Bendegúz álomhozó meséje minden este elhangzik, nem tudtam nem hozzá hasonlítani Ella történetét. Az Aludj el szépen Bendegúz-hoz képest ez a történet sokkal kalandosabb, lényegesen több helyszín és szereplő jelenik meg benne, például az anyuka mellett az apuka is szerepet kap Ella elaltatásában. Ez a már-már cselekményességnek nevezhető vonás azonban sokkal jobban leköti, sőt, felélénkíti a csemetéket - legalábbis Kétéves esetében. Nálunk pluszpont volt, hogy a korábban megismert - és jól megszokott - Bengedúz is kapott egy nyúlfarknyi (haha) epizódszerepet Ella meséjében. Az idegesítő stílus azonban mit sem változott, ugyanúgy lassítani és hangsúlyozni kell, na meg (ásítani). Szerencsére ez esetben legalább a fordítás rendben volt, a korábbi fiaskó tekintetében ez mindenképp üdvözlendő. A könyv végén olvasható szerzői tippek, a kérdezz-felelek rovat nagyon hasznos volt, megerősített pár olyan gondolatban, amelyeket egy ideje alkalmazok altatásnál.

És hogy jobb-e a folytatás az eredetinél? Nem. Sőt, lehet, hogy a rutin és a végre jól alvó gyermek ténye mondatja velem, de mi maradunk Bendegúznál.

Szerintünk: 

3 / 5 pont (elmegy)