Alona Frankel: Bilikönyv. Pagony, Budapest, 2015.
"Samu után Sári is bilire ül! Az eredeti fiús bilikönyvhöz Ranschburg Jenő pszichológus írt ajánlót, aminek minden szava helytálló a lányos verzióhoz, hiszen tudjuk, a különbség aprócska!
„Szeretettel ajánlom ezt a kis könyvet minden szülőnek, aki éppen mostanában tapasztalja, hogy gyermeke szobatisztaságra nevelése milyen kényes és sok-sok figyelmet igénylő feladat, és ugyanolyan szeretettel ajánlom azoknak a gyerekeknek is, akik éppen mostanában nem értik: mit akarnak tőlük a felnőttek – miért nem jó nekik minden éppen úgy, ahogy eddig, a maga természetes egyszerűségében, gond nélkül működött?” (Ranschburg Jenő)" - Én olyan típusú ember vagyok, aki a saját hibáiból tud csak tanuni... vagy ahogy a mellékelt ábra is mutatni fogja, még abból sem. A bilikönyvekkel kapcsolatos földrepisilés-sorozatnak ugyanis nincs vége: Kétéves megneszelte, hogy bár a szövegben nincs egyértelműen nevesítve a padló, mint landolási célzóna, a képen bizony ott árválkodik a végtermék a bili mellett, így bizonyára ez lehet a követendő példa... Azt hiszem, egy ideig nem szeretnék többet kísérletezni bilizős irományokkal, sem a Bilimesék, sem a Hurrá bilizek nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A Bilimese azonban azért kap egy aprócsaka pirospontot, mert tartalmaz egy rövidke, már-már anatómiainak tekinthető összefoglalást, ami Kétévest nagyon is érdekelte. Még ha a célzás és időzítés egyelőre nem is az erőssége.
Szerintünk:
4 / 5 pont (jó)