Axel Scheffler: A kis tócsa. Pagony, Budapest, 2014.

"Pipp és Polli LEGJOBB barátok, minden nap együtt játszanak. Annyi izgalmas dolgot lehet együtt csinálni! De játék közben Pipp alatt egyszer csak kis tócsa nő a padlón. Vajon hogyan oldja meg a két barát az apró kellemetlenséget? Pipp és Polli kedves története a legkisebbeknek Axel Scheffler, A majom mamája és A graffaló illusztrátorának rajzaival." Rég járt nálunk Pipp és Polli, így a legutóbi könyvtár-túránkon ez a könyv is a kölcsönzöttek közé került. A szobatisztasággal foglalkozó irodalom (klikk) újabb példánya, gondoltam lemondóan, de azért elhoztuk. És jól tettük: Axel Scheffler a gyerekek szemszögéből mutatja be, hogy néha a játék bizony fontosabb, mint holmi kis tócsák, amelyeket egyébként is egyszerűen fel lehet törölni, nem nagy ügy. A könyv egyben egy jelzés is a szülőknek: nem kell semmit erőltetni, néha egy kis baleset nem a világ.

Szerintünk:

4 / 5 pont (jó)

Hohol Ancsa: Terka, a világutazó. Manó Könyvek, Budapest, 2010.

"Terka egy cserfes, négyéves kislány. Önálló véleménye van mindenről, szüntelenül kérdez, és más szemmel nézi a világot, mint a felnőttek. A nagyvilágról azonban – fiatal kora miatt – még sok tanulnivalója van. Erre egyszeriben lehetősége nyílik, mikor két új kislány érkezik az óvodába. Terka rögtön összebarátkozik velük, és együtt izgalmas, világraszóló kalandokat élnek át." Terka fantázia-utazása bájos és egyáltalán nem szájbarágós, mégis megtanítja a gyerekeket világunk sokszínűségére. Külön bónuszpont Boris Juli illusztrátornak, amiért szerethető rajzokkal tűzdelte tele a könyvecskét. Multikulturalizmusra nyitott gyermeknevelésben erősen ajánlott olvasmány.

Szerintünk:

4 / 5 pont (jó)

Ali Mitgutsch: Négy évszak a parkban. Scolar, Budapest, 2008.

"Mesélni és meséltetni! Micsoda remek dolog sétálni a parkban! Tavasszal biciklizhetünk, nyáron horgászhatunk, ősszel sárkányt eregethetünk, télen hógolyózhatunk… A képeskönyvet lapozgatva a kicsik rácsodálkoznak életük történéseire. Egyedül is elmélyedhetnek a részletgazdag rajzokban, de családi eseménnyé is válhat a közös mesélés – vajon ki találja meg a képeken elsőként a vörös hajú kislányt a rózsaszín lufival és a fekete kutyussal?" - Egy mesekönyv, amely egyetlen betű nélkül lefoglalja a gyereket. Hihetetlen? Ali Mitgutsch részletes, böngészésre invitáló minivilága azonban mégis működik. A gyerekek hosszú percekig képesek elmerülni a rajzolt emberkék mindennapjaiban, és a kis figurák a négy évszak szépségeire is emlékeztetik őket. És bevallom, felnőttként is érdekes ez a miniatűr világ...!

Szerintünk:

4 / 5 pont (jó)

Marie Birkinshaw: A leggyorsabb póniló. Libell, Budapest, 2012.

"A kis póniról szóló három történet remek szórakozást nyújt a gyerekeknek. Találkozhatunk Szélvésszel bevásárlás közben, gyerekeket mentve és egy lóversenyen. Ismerd meg a leggyorsabb kis lovacska kalandjait!" Újabb ötperces mese, és önkéntelenül is a Rebeka Lim-féle legbátrabb hercegnőhöz hasonlítottam a Libell kiadványát. Arabella történeteihez képest Szélvész kalandjai kissé egysíkúak, legalábbis kevéssé köti le a mesélőt (khm) és a hallgatót. Hacsak a hallgató nem lóbolond... és mivel jelen esetben nem az, így ez a könyv az "elmegy" kategóriába kerül.

Szerintünk:

3 / 5 pont (elmegy) 

Vadadi Adrienn: Ákos óvodába megy. Pagony, Budapest, 2014.

"Ákos nemrég kezdte az óvodát. De hiába aranyos az óvó néni, hiába hívják játszani a gyerekek, csak nem akar bemenni egyedül a csoportba. Amikor anyukája otthagyja, azért sem játszik senkivel! És persze az elalvás sem megy könnyen. De játékkal, kedvességgel minden nagy probléma megoldható, és végül Ákos örül, hogy ő is óvodás, és együtt lehet a többiekkel! Hiszen együtt játszani a legjobb. Vadadi Adrienn író és óvónő. Történetei a legkisebb óvodásoknak szólnak, és páratlan kedvességgel mesélnek a kicsik mindennapjairól. Igor Lazin mulatságos rajzain életre kel Ákos, Dani, Lea. Minden ovis polcán ott a helye!" Épp most volt az óvodai beiratkozás, ezért az elmúlt hetekben igyekeztem minél szebb, érdekesebb képet festeni az intézményesített gyermeknevelésről Kétéves számára. Ekkor került hozzánk Vadadi Adrienn könyve is... ugyan az első olvasáskor erősen szelektáltam, hogy melyik mondatot olvasom fel, igyekszem tompítani a Kétévesre váró kihívásokat. Ilyen szempontból a három történetből kettő kicsit "necces" (anya nem leszel ott velem? egyedül kell aludni?), de próbálom úgy csavarni, hangsúlyozni, hogy ne újabb félelmeket ültessek a leenvő ovisom agyába.

Szerintünk:

3 / 5 pont (elmegy) 

Monika Weitze: Mese a rózsaszín elefántról, aki nagyon szomorú volt, aztán újra jobban érezte magát. Naphegy Kiadó, Budapest, 2007.

"A Naphegy Kiadó Művészi Mesekönyvek sorozatának egyik új, jeles alkotása Monika Weitze német pszichológusnő tollából született. A mese, tudjuk jól, gyógyít, orvosság a bánatra. A Mese a rózsaszín elefántról szívmelengető bölcsessége megvigasztalhatja a szomorú gyermekeket. Hiszen az apróságoknak is lehet bánatuk: veszteségeik, gyászuk, elválásuk. A kis Mambónak, a rózsaszín elefántnak a piros pöttyös Pöttöm volt a legjobb barátja. Egy nap azonban Pöttöm családjával együtt elköltözött. Mambó szíve pedig napról napra szomorúbb lett. Végül elment a bölcs bagolyhoz, s tőle kért tanácsot. A mesében, mert hiszen a mesék gyógyítanak, Mambó megint boldog lett, újra vidáman szaladgált, s lettek új barátai is. A gyermekek a mesén keresztül átélhetik az elválás fájdalmát, és megtalálhatják Mambóval együtt újra a vidámságot, boldogságot." Pici szilánkokra hasadt a szívem, mikor olvastam a könyvet. Igazi gyógyító mese, a gyászkezelés gyerek megfelelője. Mindezt gyönyörű kivitelben (bár a sorozat többi tagja pasztellesebb, árnyaltabb; Mambó pedig a forró afrikai színpaletta telítettebb, szúrósabb színeit ölti magára).

Szerintünk:

4 / 5 pont (jó)

Marék Veronika: Hol terem a sok gyümölcs? Móra, Budapest, 1979.

"Egy kisfiú és egy kislány felelgetőst játszik. Beszélgetésükből megtudhatod, hol terem a cseresznye, a meggy, az eper, az őszibarack, a szőlő, a füge meg a banán és még sokféle más gyümölcs. Tudod-e, hogy mit kell tenned, ha gyümölcsöt akarsz enni? Miért jó, ha sok gyümölcsöt eszel? Könyvünkben minden kérdésre választ találsz." Imádom Marék Veronikát, ráadásul ennek a könyvnek kifejezetten jól áll, hogy körüllengi a retró. A szocializmus diszkrét bája, a télen déligyümölcs- és befőttválasztékával csábító sarki ábécé annyira más, mint a mai hiperek állandó terülj-terülj-asztalkámja.Bezzeg a mi időnkben! - mondhatnánk. Egy dolog azonban még változatlan: amíg a laboratóriumok és ehető műanyagokat printelő 3D-nyomtatók át nem veszik az uralmat, a gyümölcsök még mindig ott teremnek, ahol Marék mondja.

Szerintünk:

4 / 5 pont (jó)

Jonathan Emmett - Vanessa Cabban: Ide nekem a Holdat! Naphegy Kiadó, Budapest, 2007.

"Új, négyrészes mesesorozat indul, melynek első tagja az Ide nekem a Holdat! A mesék főhőse, Vakondok, „a kedves, naiv gyermek”, akit „felnőtt barátai” ismertetnek meg a természet szépségeivel, rejtelmeivel. Vakondok a föld alatt él, és amikor kibújva vakondtúrásából először pillantja meg a Holdat, könnyed mese veszi kezdetét komoly dolgokról. Kiváncsiságról, küzdeni tudásról, birtoklásvágyról, saját félelmeink leküzdéséről, és a felnőtt és gyermeki attitűd különbözőségéről." Óriási köszönet jár a kedves könyvtárosunknak, Iza néninek, amiért megismertette Kétévest ezzel a történettel, amely egy szempillantás alatt kedvenccé avanzsált. A Holdat birtokolni vágyó Vakondok történetébe nem nagyon tudok (és őszintén, akarok) belekötni; jól felépített, az ismétlésekkel kerek. Vanessa Cabban pedig sikeresen adta át a titokzatos éji mesevilág hangulatát illusztrációiban. Kellhet még több?

Szerintünk:

5 / 5 pont (kedvenc)

Paulovkin Boglárka: Elbújtam! Csodaceruza Kiadó, Budapest, 2010.

"Elbújtam! – hangzik fel innen is, onnan is. Ki találja meg vajon Gurigát, a kisnyuszit? Ajánljuk ezt a könyvet minden bújócskára kész kisgyereknek, és azoknak a felnőtteknek, akik le tudnak kuporodni a kicsik mellé, hogy az ő szemükkel is láthassák olykor a világot." - Hú, egy újabb Paulovkin-könyv, amivel nem tudok mit kezdeni. A komor hangulatú Róka és Egér után most itt van Guriga se füle, se farka kalandja, amelyben a kisnyúl háromszor elbújik, majd unokatestvérével megtalálják a labdát, és elfutnak. Ennyi. Az Elbújtam!-ban egyedül a kisnyúl neve aranyos, a rajzok számomra meghökkentőek: mintha az orr nélküli Múmia és Wendy Addams enyhén vízfejű szerelemgyereke állt volna modellt az illusztrációhoz. A strandpapucsban, klottgatyában borotválkozó apuka képét pedig szeretném végleg kitörölni az agyamból, de túl mélyen beleégett, mert Kétévesnek a kelleténél is többször voltam kénytelen elmesélni a céltalan bújócska történetét. Csakis miatta kap kegyelem-kétpontot.

Szerintünk:

2 / 5 pont (gyenge)

Julia Donaldson: Bot Benő. Pagny, Budapest, 2014.

"Bot Benő egy bot-apuka vicces és megható története: szegény Bot Benő csak futni indult, de folyton bajba keveredik: hol egy kutyának dobálják, hol zászlórúdnak használják homokvárhoz, hol meg pecabotnak. Senki nem érti, hogy ő nem egy egyszerű bot, hanem Bot Benő, komoly háromgyerekes családfő, akinek haza kell jutnia. Még szerencse, hogy előbb Benő menti meg a Mikulást, majd a Mikulás őt - azzal, hogy hazaviszi a gyerekeinek, akiknek a visszakapott apuka a legeslegjobb karácsonyi ajándék!" - Teljesen logikus, hogy tavasszal olvassuk a karácsonyi könyveket, de hát mit lehet tenni, ha csak most sikerült megkaparintani a könyvtárban? Bot Benőre mindenesetre megérte várni, hisz Julia Donaldson eddigi összes művét kedvelte Kétéves. Ez a lapozó sem kivétel, és az érdem az írónő mellett most is Papp Gábor Zsigmondé, aki újfent szellemesen fordított. És mégis, mit lehet írni egy botról? Benőről egészen sokat, és egészen kalandosat is... nem véletlen, hogy a fordulatos történetből animációs film is született.

Szerintünk:

4 / 5 pont (jó)