Janikovszky Éva: Már óvodás vagyok. Móra, Budapest, 1991.

"„Amikor Dani először ment óvodába, nagyon örült annak, hogy már óvodába mehet, csak még annak nem tudott eléggé örülni, hogy ott is kell maradni.” Mert így van ez, hogy az ember örül is meg nem is. Akkor is így van, ha az ember történetesen még kicsi. Hiszen nagyszerű dolog az – rang és tisztesség! –, hogy valaki már óvodás! Viszont mégiscsak: nincs ott Anyu, csak az óvó néni, idegen a hely, idegenek a gyerekek, és nem lehet hazaszaladni. Hát így kezdődik. De szerencsére felülkerekedik a kiscsoportosban is az „óvodásöntudat” – és ezzel elkezdődik az óvodai élet, a maga mindennapi kis történéseivel, örömeivel és szorongásaival. " - Egy újabb név gyermekkorom kedvencieből... Janikovszky Éva történetei számomra olyannnyira egybeforrtak Réber László pálcikarajzaival, hogy másként nem is tudom őket elképzelni. Szerencsére nem is kell, az új kiadások is megtarthatták a jó bevált illusztrációkat (nem úgy, mint szegény Pöttyös Panni....). Ez a könyv is mintegy óvodafelkészítőként került hozzánk, így első körben igyekeztem a pozitív kicsengésű történeteket hangsúlyozni - eddig úgy tűnik, eredményesen.

Szerintünk:

4 / 5 pont (jó)

Rebecca Cobb: Mind megettem! Betűtészta, Budakeszi, 2015.

"A szerző saját gyermekkori emlékeiből merített a történet megírásakor. Saját elmondása szerint rossz evő volt, és édesanyjának azzal okozott fejtörést a főzés terén, hogy még a kedvenc ételeit sem volt hajlandó megenni, mégpedig azon egyszerű okból, mert úgy érezte, hogy az evés csupán a játékidő zavaró megszakítása." - Újabb könyv, amely a rosszul evő gyermekeket (illetve kétségbeesett szüleiket) célozza. De itt problémamegoldás helyett valami más történik: a szülő is betekintést nyerhet abba a fantáziavilágba, amely még a finom falatoknál is fontosabb egy gyermek számára. Imádtam ezt a színes, humoros, barátságos világot, amelyet az író-illusztrátor közvetített a könyv lapjain (és Kétéves is, elsőre egymás után ötször kellett neki felolvasni)! Ennek ellenére kicsit hiányérzetem van a befejezést illetően - bár a lezáró mozzanatot felfoghatjuk úgy is, mint egyfajta szimpatikus hátbaveregetést a szülők részére: nem lesz semmi baj, ha épp nem ebédelt a gyerek jól, a vacsora majd biztosan jobban fog fogyni, tessék szépen elengedni az aggodalmakat!

Szerintünk:

4 / 5 pont (jó)

Radnóti Blanka: Borisz, a szuperhős. Naphegy, Budapest, 2015.

"Ki ne vágyna arra, hogy szuperképességei legyenek? Apró legyen, mint egy pók, hogy bárhová elbújhasson, vagy repülni tudjon, mint a madarak? Esetleg olyan nagyra nőjön, mint egy fa, hogy messzire ellásson? Boriszon, a kajla kiskutyán kívül bizonyára sok kicsi szeretne szuperhős lenni. Radnóti Blanka két meséjében a kicsik olyan társra találhatnak, akivel könnyen azonosulhatnak. Borisz segítségével könnyebben eligazodnak a számukra még idegen világban, s rácsodálkozhatnak arra, hogy a sok különbözőség ellenére mégis milyen sok mindenben hasonlítunk egymásra." Borisz már régóta a kívánságlistámon van, és végre sikerült megszerezni a két történetecskét tartalmazó kiadványt. Az első egy nagyon kedves sztori egy kutyáról, akinek titkos vágyai egészen profán indokokból születnek, amolyan kutyamódra. A második kicsit laposabb, ellentétpárokkal operáló mese, különösebb végkifejlet vagy tanulság nélkül. A legkisebbek azonban így is szeretik.

Szerintünk:

4 / 5 pont (jó)

Jakob Grimm-Wilhelm Grimm: Holle anyó. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1985.

Egy igazi klasszikus, méghozzá a Grimm testvérek gyűjteményéből. Ráadásul sikerült olyat választani, amiben nem folyik a vér, nincsenek szörnyek és Kétéves kezébe is jó szívvel odaaadhatom, mert Bakai Piroska kedves illusztrációi cseppet sem idézik a Disney-féle horrorisztikus főgonosz-ábrázolást. Sőt, a Holle anyó valahol egyfajta tanmese is, ahol a dolgos lány elnyeri a jutalmát, a lusta pedig pórul jár. Kell ennél több? Nekünk nem, és a legnagyobb megelégedésemre szolgál, hogy gyermekem játék közben is idézi a könyvet, saját kis világába beemelve a megsült cipók vagy a roskadozó almafa képét.

Szerintünk:

5 / 5 pont (kedvenc)

Sven Nordqvist: Amikor Findusz kicsi volt és eltűnt. General Press, Budapest, 2015.

"Az öreg Pettson magányosan éldegélt kis vidéki házában. A tyúkjain kívül más társasága nem volt, így néha bizony nagyon egyedül érezte magát. Egyik nap a szomszédja, Andersson néni állított be hozzá, s egy kartondobozt nyújtott át neki, amire nagy betűkkel az volt ráírva, hogy Findusz zöldborsó. Amikor azonban az öreg kinyitotta a dobozt, borsó helyett egy apró kiscicát talált benne. Azonnal a szívébe zárta az apró jószágot, és innentől kezdve a tanyán teljesen megváltozott az élet…" A legelső Finduszos könyvünk a sátrazós volt, és bár Kétéves nagyon szerette, kellett egy kis idő, amíg nem félt a naaaagy félelmetes csukától, akitől azért Findusz is tartott egy kicsit - főleg éjszaka, egyedül a sátorban. Majd kivettük a következőt: Findusz szülinapi tortáját... amiben egy hatalmas bika tartja sakkban a tojásért induló Pettsont. Végül jött a kicsi Findusz történetét elmesélő mű... amiben egy megtermett borz miatt kényszerül a pic Findusz egy ládában raboskodni. Jó lenne már végre a sorozatban valami olyasmi is, amitől nem szorong a gyerek, mert a Pettson-Findusz sorozat igenis aranyos, és szeretném, hogy szeresse.

Szerintünk:

3 / 5 pont (elmegy)

Disney hercegnők - Hercegnők mesekönyve. Egmont, Budapest, 2010.

"Ebben a csodálatos mesekönyvben a Disney hercegnők és hősök világa tárul eléd teljes pompájában. Kedvenc mesehőseid ismerős és új történetei, valamint, a csodaszép képek biztosan lenyűgöznek és elvarázsolnak téged is. Feledkezz hát bele a tanulságos, megható és kalandos történetekbe!" Le kell szögeznem, alapvetően Disney-ellenes vagyok: máig élénken emlékszem a Hófehérke és a 101 kiskutya rajzfilmek gyermekhorrorba illő képsorai okozta páni félelemre. Nincs bajom a boszorkánnyal és a sárkánnyal, minden mesébe kell egy gonosz, amit/akit a gyerek a saját szintjén tud kezelni, feldolgozni... és elképzelni. És itt ki is bújt a szög a zsákból: a problémám a felnőttek által kreált, majd a gyerek agyába ültetett képekkel van, amelyek sokkal félelmetesebbek, mint kellene. Ezért csakis a Hamupipőkét és az Oroszlánkirály folytatását olvassuk ebből a könyvből... naponta úgy nyolcvanszor. Csakis popularitásának köszönheti a három pontot.

Szerintünk:

3 / 5 pont (elmegy)

Liane Schneider: Bori óvodába megy. Manó Könyvek, Budapest, 2010.

"Bori a legszebb ruháját veszi fel ma, ugyanis születésnapja van. Hároméves lett, s most már ő is óvodás lehet. De vajon hogyan telik a kislány első napja az oviban? Mi lesz a jele? Kikkel fog játszani? Erről szól az első Bori-könyv." Újabb könyv, amelyet azért forgattunk, mert biztonságos, kellemes képet szeretnék festeni Kétévesnek az oviról. Bori története alapján pedig ez sikerül is: szép ruha, ünneplés, játék, barátnők, kedves óvó néni, és még a vécézéstől sem kell félni. Azt hiszem, eddig jó úton haladunk!

Szerintünk:

4 / 5 pont (jó)

Szegedi Katalin: Lenka. Csimota, Budapest, 2010.

"Lenka, a dundi kislány naphosszat csak magányosan rajzolgat. Egy nap elindul barátokat keresni, de nem jár szerencsével: a gyerekek kicsúfolják, mindenhonnan elzavarják. Bánatában végül rajzolni kezd az aszfaltra, amikor Palkó, a rolleres kisfiú álmélkodva megáll mellette…" - Elbűvölő illusztrációk, és magvas mondanivaló, ritka az ilyen kombináció. Szegedi Katalinnak sikerült valós tartalommal, mondanivalóval megtöltenie a könyvet, miközben a rajzokat egytől egyig bekeretezném és a falainkra szeretném akasztani.... bravó! Lenka keserédes története a nehezen barátkozó gyerekeknek is vigaszt nyújt, valamint egyike a kevés könyvnek, amely a csúfolódás áldozataihoz is szól.

Szerintünk:

4 / 5 pont (jó)

Andrea Erne: A tenger. Scolar, Budapest, 2013.

"A Ravensburger gyermekkönyvsorozatának e kötetét lapozgatva az Északi-tenger világával ismerkedhetnek az apróságok. Megtudhatják, milyen élőlények élnek a vízben és a parton, mik azok a dűnék, mit lehet csinálni a strandon, mi történik, ha kitör a vihar. Ismerjük meg a világot, lépésről lépésre – együtt, minden nap. A Mit? Miért? Hogyan? Mini sorozat a legkisebbekkel ismerteti meg környezetünk titkait. Kötetei egyszerű és szemléletes válaszokat adnak a kicsik kérdéseire. A játékos elemek, a kedves rajzok, a kinyitható ablakok és a kornak megfelelő magyarázatok a könyv minden oldalát élvezetessé teszik." Az Andrea Erne nevével (is) fémjelzett sorozatért rajongunk, nagyon informatív, mégis szórakoztató, na meg azok a kihajtható kis fülek... Kétéves imádja nyitogatni. Szóval a Mit?Miért?Hogyan?-könyvekről csak jót tudok írni. A tenger sem kivétel: tökéletes felkészítő, ha a nyári vakációt tengerparton fogjuk tölteni, és hatalmas pluszpont, amiért a környezetvédelem is helyet kapott a lapokon.

Szerintünk:

4 / 5 pont (jó)

Szepes Mária: Pöttyös Panni. Móra, Budapest, 2011.

"Pöttyös Panni gyanakodva fogadta a pöttyöket, amelyek ruhájáról átszálltak rá, és éktelenül viszkettek. A bárányhimlő azonban kiváló alkalom volt arra is, hogy Panni és nagymamája az egész napot együtt töltse. Amikor pedig a pöttyök már megint csak a ruhán voltak, Panni újra játszhatott Péterkével, Tamarával, cicákkal, kutyákkal, sőt az óvodakezdés előtt elutazott nagymamájával a Balatonra." - Újabb könyv, amit nosztalgiából vettem meg még terhesség alatt... Emlékszem, az egész sorozatot mennyire szerettem ovisként, sőt, egyedül is olvasgattam kisiskolás koromban. Szerencsére Kétéves is kedvtelve hallgatja a rosszalkodás történetét, vagy at, hogy Panni hogy nem vigyáz a játékaira, és hogy a barackok habzsolása bizony nem mindig jó ötlet. Ezek mind olyan mozzanatok, amelyeket a mindennapokban is fel tudunk idézni, akár rendrakás, akár evés közben. Apropó: Győrffy F. Anna eredeti, egyszerűségében nagyszerű rajzait nem értem, miért kellett "megbabásítani" az újabb kiadásokban... részünkről maradunk az originálnál. 

Szerintünk:

5 / 5 pont (kedvenc)