Paulovkin Boglárka: Elbújtam! Csodaceruza Kiadó, Budapest, 2010.
"Elbújtam! – hangzik fel innen is, onnan is. Ki találja meg vajon Gurigát, a kisnyuszit? Ajánljuk ezt a könyvet minden bújócskára kész kisgyereknek, és azoknak a felnőtteknek, akik le tudnak kuporodni a kicsik mellé, hogy az ő szemükkel is láthassák olykor a világot." - Hú, egy újabb Paulovkin-könyv, amivel nem tudok mit kezdeni. A komor hangulatú Róka és Egér után most itt van Guriga se füle, se farka kalandja, amelyben a kisnyúl háromszor elbújik, majd unokatestvérével megtalálják a labdát, és elfutnak. Ennyi. Az Elbújtam!-ban egyedül a kisnyúl neve aranyos, a rajzok számomra meghökkentőek: mintha az orr nélküli Múmia és Wendy Addams enyhén vízfejű szerelemgyereke állt volna modellt az illusztrációhoz. A strandpapucsban, klottgatyában borotválkozó apuka képét pedig szeretném végleg kitörölni az agyamból, de túl mélyen beleégett, mert Kétévesnek a kelleténél is többször voltam kénytelen elmesélni a céltalan bújócska történetét. Csakis miatta kap kegyelem-kétpontot.
Szerintünk:
2 / 5 pont (gyenge)