Catherine Leblanc: Megérkezett! Manó Könyvek, Budapest, 2017.

"Kismackó nagyon izgatott: kistestvére születik! Hamarosan meg kell tanulnia, hogy nem is olyan könnyű nagytestvérnek lenni…Catherine Leblanc író és Eve Tharlet illusztrátor újabb közös könyve, ami a testvéri szeretetről szól, annak minden nehézségét és szépségét bemutatva. Ezt a könyvet is, mintahogy az Akkor is szeretnél? címűt, Szabó T. Anna és fia, Dragomán Pali közös fordításában olvashatjuk." Kedvesen illusztrált könyv, amely az égből pottyant testvérrel érkező problémákat és a bővülő család árnyoldalát sem rest bemutatni. Mert bizony Anna macibébi kicsit büdös, és nem is lehet vele játszani... Kismackó szerencsére egy idő után megtalálja vele a közös hangot, és anyaként csak reménykedem, hogy ez nálunk is így lesz...

Szerintünk

4 / 5 pont (jó)

Igaz Dóra: Holnapra kutya bajod! - Doktormesék. Pagony, Budapest, 2014.

"Dani, Bálint, Fanni, Réka, Csilla és a többiek a Kökörcsin utcai óvoda Mackó csoportjából pont olyanok, mint bármelyik más óvodás. Az egyik copfos, a másik szeplős, a harmadik félénk, a negyedik nagyon bátor. Néha bizony betegek is, sőt, néha akkor is meg kell látogatniuk a doktor nénit vagy doktor bácsit, ha éppen nem betegek. Bálint például eltöri a kezét. Réka influenzás lesz. Csillának tojásallergiája van, Rozi pedig bárányhimlős. Ha elolvassátok ezt a mesekönyvet, ti is megtudhatjátok, hogyan működik a varázsszemüveg, ami csak a saját gazdájának engedelmeskedik, hogyan láthatjuk a csontjainkat, ha egyszer nincs mindentlátó szemünk, hogyan cselezhetjük ki a szemtelen Influenza tündért, és miért lett pöttyös a nagyravágyó bárányka… Igaz Dóra mesekönyve megtanítja, hogy egyik betegségtől, sőt, az oltástól sem kell félnünk – inkább meg kell érteni, hogyan működik a testünk!" - Ha a kisovis már túllépett a Boribon beteg-kiadványon, ideje komolyabb vizekre evezni, és egyéb betegségeket is górcső alá venni. Mandulagyulladástól allergiáig egészen változatos kórokra kínál "enyhítést" Igaz Dóra könyve, a már-már kötelező körökön (ne félj az oltástól, így moss kezet helyesen, mit kezdjünk a takonnyal) túl. Az őszi náthaszezonban mindenképp érdemes elő-elővenni...

Szerintünk:

4 / 5 pont (jó)

Sven Nordquist: Kalapvadászat. General Press, Budapest, 2008.

"Nagypapa egy reggel arra ébred, hogy nem találja a kedvenc kalapját. Rögtön nekilát megkeresni, de a kalap nem kerül elő, mintha csak a föld nyelte volna el. Sajnos sem Villám, az ásító házőrző, sem a cserfes Tyúkanyó, sem Kanavász, a mesterszabó nem tudja, merre lehet. Ám a nagy keresgélés közepette Nagypapa csupa titokzatos tárgyra bukkan, amelyek gyermekkora egyik igen fontos napjára emlékeztetik… Sven Nordqvist, a számára világhírnevet hozó Pettson és Findusz- és a Mú mama-sorozat szerzője és illusztrátora ezzel a könyvével lopta be magát először a svéd gyerekek és szüleik szívébe." Hát... ez bizony nem jött be, bármennyire is vártam a "Pettsonos-Finduszos-hűha-érzést". Ha gonosz akarok lenni, azon csodálkoznék, hogyan kapott Nordquist esélyt egyáltalán a második könyv megjelentetésére... A témaválasztás nem egyszerű: hogyan magyarázod meg a gyereknek, hogy mi is az a nosztalgia és miért nehéz elengedni a tárgyakat? Ráadásul mindez fura, néhol ijesztőre rajzolt karakterek előadásában... Az illusztráció egyébként is megtévesztő: olvasás közben végig azt hallgattam, hogy mikor jön már a cica...?

Szerintünk:

3 / 5 pont (elmegy)

Boldizsár Ildikó-Szegedi Katalin: Királylány születik. Naphegy, Budapest, 2009.

"Minden kislány királylánynak születik. És a mesékből tudjuk, hogy a királylányok születésénél gyakorta bábáskodnak tündérek, akik megáldják az újszülöttet. A kisbabák a szívükben őrzik ezeket a jókívánságokat, ám ahogy telnek-múlnak az évek, lassanként megfeledkeznek róluk. Boldizsár Ildikó és Szegedi Katalin azonban emlékszik, és ebben a könyvben elmeséli nekünk, hogy milyen kincset rejt a kislányok szíve…" - Biztosan a terheshormonok, de teljesen elájultam ettől a könyvtől az első belelapozás után... még meg is könnyeztem, pedig ez rám tényleg nem jellemző. Másodjára azért csillapodott az ösztrogénvihar, és kissé kritikusabban is meg tudtam szemlélni a kiadványt. Az ilusztráció fantasztikus, művészi, magas színvonalú - ahogy azt Szegedi Katalintól megszokhattuk. A szöveg első olvasásra azonban kissé túlírt, néhol inkább a pátosz dominál, ezért nem biztos, hogy minden gyermeket le fog kötni... nálunk legalábbis erősen rövidítenem kellett olvasás közben, hogy fenn tudjam tartani kislányom érdeklődését.

Szerintünk:

4 / 5 pont (jó)

Nadine Monfils: Nem szeretem a puszikat! General Press, Budapest, 2011.

"Mit csináljon egy kislány, ha az anyukája csupa szeretetből megállás nélkül összevissza puszilgatja? Úgy tűnik, hiába próbálkozik mindenféle trükkel, hogy elkerülje Anya nyálas ostromait, de talán mégis létezik egy megoldás!" Azért kölcsönöztem ki ezt a könyvet, mert kedvesnek tűntek az illusztrációk, és azt hittem, segít majd egy kényes témát feldolgozni. A kényes téma, ami a fejemben volt, az a következő: hogyan tanítsuk meg a gyereket arra, hogy a teste felett ő rendelkezik, és nem kell puszit adnia, ha a szomszéd néni épp ezt várja el tőle, nem kell olyan dolgokat kötelességtudatból megcsinálnia, amelyekre esetleg molesztálók rávehetik. Nos, mindezek helyett kaptam egy végtelenül bugyuta könyvecskét, ahol az egészségtelen szeretetkitörésekben szenvedő, túlságosan is függő anya nyálas puszikkal árasztja el a gyerekét, aki végül egy kiskutyát szerez az okos apuka segítségével, így anyának lesz kit puszilgatnia... eléggé beteges. De az illusztrációk tényleg jók - és ezzel minden pozitívumot el is mondtam.

Szerintünk:

2 / 5 pont (gyenge)

Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje. Móra, Budapest, 2017.

"Először 1952-ben jelent meg az Öreg néne őzikéje, és azóta hallatlanul népszerűvé vált Fazekas Anna verses meséje, vetélytársává a klasszikus gyermekirodalmi alkotásoknak.  A verses formában megírt kedves kis mese az ember és az állat kölcsönös szeretetéről szól." Kétéves nagyon szereti a természetet és az állatokat, ráadásu őzikéről elnevezett csoportba került az oviba, így amikor saját gyerekkorom egyik kedvence a kezünkbe került, cseppet sem haboztam és megismertettem vele a már-már klasszikusnak tekinthető versikés könyvet. Természetesen Róna Emy illusztrációival az igaz... :) A rímek harminc év távlatából is ott motoszkáltak a fejemben, így ez az olvasmány nem csak Kétévesnek szerzett szép perceket.

Szerintünk:

4 / 5 pont (jó)

Jane Ray: Hamupipőke. Pongrác, Budapest, 2012.

"Hamupipőke klasszikus meséje elevenedik meg gyönyörűen megfestett, háromdimenziós jelenetekben Jane Ray tollából. Éld át a jók, a rosszak, a tündér és a szerelmesek történetét újra és újra úgy, ahogy eddig még soha. Csak ki kell nyitnod ezt a különleges könyvet, és máris kezdetét veszi a varázslat…" - A legutóbbi könyvtárlátogatáskor megkaptam a hercegnős könyvet, amire Kétéves olyannyira vágyott. Ráadásul nem csak egy sima meséskönyvet, hanem egy igazi térbeli papírszínházat kaptunk kölcsönzésre. A háromdimenziós, kihajtogatható oldalak tényleg órákra lefoglalják a gyereket, aki a saját babáit is bevonta a játékba, és velük népesítette be például a báltermet. Köszönet a Pongrác kiadónak az igényes kivitelezésért, és a strapabíró, keményebb papírért :)

Szerintünk:

5 / 5 pont (kedvenc)

Babucs Éva: Gondri gazdára talál. Geopen, Budapest, 2015.

"Miközben Gondri elszántan keresi gazdáját, különös kalandokba bonyolódik. Vándorútja során találkozik falánk sünnel, gyanútlan csigával, hatalmas, vajszívű őrkutyával és haragos bácsival, akik újabb meglepetéseket tartogatnak számára. Gondri már nem is reméli, hogy gazdát talál magának, és szörnyű veszélybe sodródik, ám végül minden jóra fordul." Mint utóbb kiderült, ismét sikerült egy sorozat második részéve kezdenünk, talán ezért olvastam értetlenkedve holmi óriástökről, amelyek ehhez a történethez zavaróan semmit nem tett hozzá, de hivatott biztosítani a folytonosságot a részek között. Maga a mese is - egészen értelmetlenül - apróbb szekciókra van osztva, amelyek önmagukban szintén nem állják meg a helyüket - és őszintén szólva, nem is vonultatnak fel nagy cselekményt. Számomra az igazi mélypontot az illusztráció jelentette: a böngészésre csábító, részletes képek nem elég részletesek, a többin viszont túl sok a vizuális "zaj", mindez Bartos Erikásan primitív figurákkal. A meglehetősen félelmetesre sikerült macskákról és sündisznóról is megemlékeznék egy félmondat erejéig... Kétéves viszont többször kérte esti mese gyanánt, így csakis ezért kap kegyelempontokat.

Szerintünk:

2 / 5 pont (gyenge)

Sally Ann Wright - Carla Manea: Állatos csereberélő. Harmat, Budapest, 2016.

"Isten rengeteg állatot teremtett, amelyek közül jó párat lerajzoltunk ebben a könyvben. Ám a lapok összekeveredtek. Viccesek így ezek a teremtmények! Megtalálod, hogy igazából melyik fejhez melyik láb vagy farok tartozik? Lapozz előre és hátra, hogy összeilleszd a képet!  Kállai Nagy Krisztina kedves, kerekded állatait jól ismerjük a Mesélő Biblia illusztrációiból." - Foglalkoztató jellegű, kedves képekkel ellátott lapozó, amely kreatív játékra és sosem látott viccess állatfajok kirakására készteti az óvodás korú gyerkőcöket. Ehhez minimális szöveg társul, amelyet akár el is hagyhatunk (ahogy mi is tettük: számomra túl sok volt Isten folyamatos emlegetése). Ha szerencsések vagyunk, a kiadvány akár fél órára is leköti a gyereket! :)

Szerintünk:

3 / 5 pont (elmegy)

Szécsi Noémi: Tetűmese. Kolibri, Budapest, 2015.

"Itt van végre egy nagyon vicces könyv az óvodások és az iskolások (és legfőképp a szülők) rémálmáról, a tetűről. A humoros szöveg és a vagány képi világ a tetűk nagymesterével, Mocsok bácsival mesélteti el, hogyan tudjuk felvenni ellenük a harcot. A legfőbb fegyver pedig nem más, minthogy ne szégyelljük és titkoljuk őket!" - Általában szeretem a Könyvtárs-sorozatban megjelent, legfőképp problémamegoldó célzattal íródott könyveket. A Tetűmese azonban elég megosztóra sikerült: egyrészt tabudöntögető, felhívja a figyelmet egy sajnos valós problémára - másrészt viszont nem tudtam eldönteni, hogy a vicceskedő-vagánykodó szöveg kinek is szól valójában? Talán nagyobb gyerekeknek, gondolom ezt P. Szathmáry István kicsit bizarr illusztrációi alapján, de őket a téma nem feltétlen fogja lekötni... Tipikus "inkább átfutom a könyvtárban"-könyv, talán nem véletlen, hogy épp most kilencven(!) százalék kedvezménnyel árulja egy könyvoutlet a (gondolom nagy számban) megmaradt darabokat.

Szerintünk:

2 / 5 pont (gyenge)