Jonathan Emmett - Vanessa Cabban: Téli varázslat. Naphegy, Budapest, 2007.

"Kíváncsi Vakondok barátunk továbbra is a természet csodáival ismerkedik. A Holdról már megtanulta, hogy nem ezüsttallér, és, hogy nagyon messze van, de a téli erdő újabb csodákkal várja. Ezúttal varázsgyémántra bukkan a hóban. A mese végére fény derül a gyémánt titkára, és azt is megtanuljuk, hogy a természetet nem birtokolni kell, elég ha gyönyörködünk megannyi kincsében." Egy újabb kaland a kedves kis vakondokkal - és bár a grafika és a történet kedvessége most is magával ragad, valamiért a Holdat megszerezni akaró epizód jobban tetszett - talán nem is véletlen, hogy az a kötet egyből a kedvencek közt landolt. Ettől függetlenül egy valóban szívmelengető történetet kapunk, amelyet így az adventi időszakban bátran ajánlok a kisebbeknek is.

Szerintünk:

4 / 5 pont (jó)

Bajzáth Mária (szerk.): Adventi népmesék és legendák - 24 ünnepváró történet a világ minden tájáról. Meseközpont Alapítvány, Budapest, 2016.

"A népmesék és legendák évezredek értékeit, nemzedékek tudását őrzik. Az örök életű történetek kiemelik az olvasót a mindennapokból, és minden korosztálynak örömet hoznak, nemcsak az Advent napjaira. A világ minden tájáról válogatott népmesék ünnepről, szeretetről, jócselekedetekről szólnak. A lappok meséje a fényről, a magyar legendák Jézus születéséről, cselekedeteiről, a szláv történetek az ünnep erejéről. A felsoroltakon kívül, olvashatunk még a gyűjteményben mexikói, olasz, cigány, lapp, orosz, eszkimó, ukrán, francia, cseh, norvég, perzsa történeteket az ünnep erejéről, az igazi vendégszeretetről, és a valódi emberi kapcsolatok csodáiról." - Őszinte leszek, már a megjelenésekor megvettem ezt a kiadványt, mert a teljes bevétel az alapítvány gyermekvédelmi gondozásában élő gyerekekhez került. Úgy voltam vele, hogy Hároméves majd belenő - ami valójában a mai napig nem történt meg, inkább nagyobb gyerekeknek, kisiskolásoknak ajánlanám. Viszont amiért mégis szeretjük lapozni, az az igényes kivitel... na és azért anya sem olvas minden nap mexikói, olasz, cigány, lapp, orosz, eszkimó, ukrán, francia, cseh, norvég, perzsa eredetű történeteket. Az egyik legjobb választás advent idejére - nem véletlenül kezdtem ezzel az ünnepi könyveket bemutató sorozatot.

Szerintünk:

4 / 5 pont (jó)

Szántó Gábor (szerk.): Magyar népmesék. Szalay Könyvek, Kisújszállás, 2014.

"Gyűjteményünk a magyar irodalom legkedveltebb népmeséit tartalmazza. Ezeken a tanulságos meséken, ahol a jó mindig elnyeri jutalmát, a gonosz pedig a büntetését, generációk nőttek fel. A szülők és a nagyszülők is szívesen olvassák a gyermekeiknek a jól ismert történeteket, melyet saját gyermekkorukat idézi fel. A meséket Jenkovszky Iván csodálatos rajzai illusztrálják." Tizenhét népmese, köztük olyan közismert - és közkedvelt - történetek, mint a csillagszemű juhász, a rátóti csikótojás,  halász és a nagyravágyó felesége... egyszóval az igazi klasszikusok. Mindegyik mese szépen illusztrált, és népies nyelvezettel íródott - ezt különösen élveztem, amikor a hajdúságiasan, aspiratikusan ejtve olvashattam fel például a juhász hetyke válaszait.

Szerintünk:

4 / 5 pont (jó)

Eszes Hajnal: Macskacsata. Alexandra, Pécs, 2016.

Puhakötésű kis füzetke, elején virít az 'esti mese' felirat - ám ez ne tévesszen minket meg, a könyvecske jóval hosszabb, mint amit egy átlagos türelmű felnőtt esti meseként jó szívvel mesélne. Eszes Hajnal - aki nem csak illusztrátorként, de íróként is jegyzi a kiadványt - ismét kitett magáért: részletgazdag, szép képek kísérik a kissé nehezen követhető szöveget. Egyébként nem gondoltam volna, hogy a Macskacsata 2016 második negyedévének egyik példányszámcsúcsokat döntögető megjelenése - ebben talán a nyomott ár is közrejátszott, amely a szebb napokat látott kiadóház egyik sajátossága volt annó.

Szerintünk:

3 / 5 pont (elmegy)

Annemarie van Haeringen: A hosszú hajú királykisasszony. Mókus könyvek/Kiss József, Budapest, 2016.

"Volt egyszer egy királylány, aki olyan dús és hosszú hajat hordott, ami végül már csak két nagy bőröndben fért el. Ezeket pedig egy erőművész hordozta őfelsége mögött. A király így vigasztalta leányát: - A szép haj a leány legfőbb ékessége! Csakhogy nem akadt olyan gazdag császári, királyi vagy akár csak hercegi kérő e világon, aki a szépséges leánnyal együtt a két bőröndöt cipelő erőművészt is palotájába fogadta volna. Ekkor a királykisasszony merész elhatározásra jutott, hogy megszabaduljon rabságából... Annemarie van Haeringen meghökkentő meséje a sajátos humorú rajzokkal remek szórakozást nyújt a különös történetek iránt is érdeklődést mutató három éven felüli gyerekeknek. A kötet 2000-ben elnyerte a Gouden Penseel 2000 díjat." Valóban szokatlan, ámde megkapóan illusztrált történet, amelyben mai flapperként szabadul meg hajkoronájától - egyben rabigájából - a túl hosszú hajú királylány. Emancipáció? Feminista gyerekkönyv? Lehet, de nem radikális, és nem lóg ki nagyon a lóláb, hogy az egész csak propaganda. Főleg azok fogják szeretni, akik nem szeretnék a hagyományos nemi szerepek szerint beskatulyázni a gyerekeket, kis tűzoltókat és királylányokat nevelve.

Szerintünk:

4 / 5 pont (jó)

Vera Ferra-Mikura: Tizenkettő nem egy tucat! Móra, Budapest, 1968.

"A Felhőkarcoló úton magas, modern házak vannak. Hogyan kerül közéjük egy pici, düledező vadászkastély? Műemlék csupán, de egy tucat kedves, okos, vidám ember lakik benne, illetve, bocsánat… nem egy tucat, hanem tizenkettő. Ez pedig nagy különbség. Előbb-utóbb Marian is kénytelen belátni, hogy tizenkettő nem mindig egy tucat; és hogy ez milyen változást jelent az önző kislány életében, azt megtudja, aki elolvassa a népszerű osztrák írónő regényét." - Egy olyan ifjúsági kötet következik, amely már a mi időnkben (vagy anyáink idejében?!) is kacagtató, kedélyes, könnyed olvasmánynak számított, és az évek során semmit nem veszített lendületéből. Bárcsak néhány poros, nehéz nyelvezetű kötelezőt inkább ilyen, az olvasást megszerettető művekre lehetne lecserélni legalább alsó tagozatban...! Felnőttként is bármikor újraolvasnám.

Szerintünk:

5 / 5 pont (kedvenc)

Bartos Erika: Hógolyó - Versek óvodásoknak. Alexandra, Pécs, 2013.

"Bartos Erika versei gyógyírként hatnak a lélekre. A témák közel állnak a gyerekek gondolatvilágához, a szeretetből fakadó sorok mosolyognak, és valamilyen csoda folytán ez a boldogító érzés átragad az olvasóra is. A versek szemléletesen idézik fel az élet minden pillanatát. A „Hógolyó” című verseskötetből megismerhetjük például, hogy milyen az állatok lábnyoma, vagy hogy hogyan születik a boci. Több vers lehetőséget teremt a közös játékra és a kreatív tevékenységekre is, de beszédfejlesztő hatásuk is kiváló. Az olvasni nem tudó kisgyerekek pedig a verseket kísérő rajzok segítségével képolvasással mesélhetik el a szülőknek és a nagyszülőknek a versek sorait." - Minden ellenérzésemet félrerakva kölcsönöztük ki ezt a verseskönyvet, amellyel szemben tényleg nem voltak nagy elvárásaim... azokat viszont teljesítette is. A bugyuta rajzoktól elvonatkoztatva, már-már élvezhető volt Bartos verselése - és nyilván nem én vagyok a célcsoport, de a rengeteg ismétlés és jópár ritmustalan, kínrím azért erős kontrasztban állt a valóban sikerült versikékkel. A témaválasztások erősen főváros-centrikusak (közlekedés, stb), és meglehetősen "fiúsak". Összességében: örülök, hogy csak kölcsönöztük.

Szerintünk:

3 / 5 pont (elmegy)

Új rovat indul a Minimoly blogon, amelyben a gyermekneveléssel foglalkozó, friss és nem annyira friss megjelenéseket veszem górcső alá. Fogadjátok szeretettel a felnőtteknek szóló könyvek ajánlóját!

Lisa Miller: A spirituális gyermek. - Új, tudományos megközelítésű gyermeknevelés az egészséges és élethosszig tartó jólétért.

Kiadó: Kiskapu

Megjelenés éve: 2016

Oldalszám: 408 oldal

Fülszöveg: "A ​spirituális gyermekben Lisa Miller pszichológus a lélekgyógyászat egyik forradalmian új területét mutatja be: a spiritualitás erejének tudományos alapjait. A legújabb kutatások mellett — klinikai pszichológusként szerzett tapasztalataira építve — Lisa Miller személyes történetekkel illusztrálja, milyen felbecsülhetetlen értékkel bír a spiritualitás a gyermekek testi-lelki-szellemi egészsége szempontjából. Emellett gyakorlati tanácsokkal szolgál a szülőknek arra, hogyan ösztönözhetik gyermekeik egészséges lelki fejlődését, és hogyan biztosíthatják saját lelki egészségüket is. Gondolatébresztő, vitára ösztönző könyvében Miller doktornő a gyermeknevelés új, úttörő szemléletét vázolja fel számunkra."

 - - - 

Ki ne szeretne olyan utódot nevelni, aki 40%-kal kisebb valószínűséggel lesz kábítószer-fogyasztó, 60%-kal kisebb valószínűséggel szenved majd kamaszkori depresszióban; 80%-kal kisebb valószínűséggel vesz részt kockázatos, védekezés nélküli szexuális kalandokban; lényegesen jobb a testi-lelki egészségi állapota; tanulmányi téren sikeresebb, és az életét is célokkal telibbnek, tartalmasabbnak érzi? Nos, Lisa Miller szerint a kulcs a spiritualitás megélése, szilárd alapként való használata; a transzcendenssel való kapcsolat, amely az amerikai társadalomban annak ellenére fontos szerepet kap, hogy az emberek egyötöde vallástalannak tartja magát - bár kilencven százalékuk mégis imádkozik. Ráadásul a szerző gyermek- és kamaszkorúakra (illetve az ő szavaival az első és második évtizedre) egyaránt gondolt a könyv két részre tagolásával, sőt, gyakorlati tanácsokat is ad. "Gyakoroljuk családként a megbecsülést, a hálát és a kapcsolódást, ápoljuk a szeretetmezőt, amelyben családtagjaink helyezkednek el!" - hangzik például egyik tanácsa, és olvasás közben néha nehéz nem végtelen türelemmel és jósággal megáldott mátriárkákat és pátriárkákat elképzelni nyúzott, kommunikációra egyébiránt sem nevelt anyák és apák helyett...

Szerintünk:

Agnosztikus ateistaként kifejezetten érdekes olvasmány volt, lélekben készítettem magam gyermekem  vallásossággal kapcsolatos esetleges kérdéseire.

Grethe Fagerström: Peti, Ida és Picuri. Móra, Budapest, 2013.

"Picuri már ott növekszik a mama pocakjában, amikor Peti és Ida mindent meg akarnak tudni a nagy titokról, a gyerek születéséről. A szülők komolyan veszik gyermekeik kérdéseit, hiszen tudják, a legkényesebbre is válaszolni kell. Persze nemcsak azt kell megmagyarázni, hogyan lesz és hogyan születik a kisbaba, henem arról is tudniuk kell a testvérkéknek, hogy egy csecsemő felfordítja a család eddigi életét. A féltékenység, a harag, az idegesség ugyanúgy hozzátartozik az új élethez, mint az öröm, a segítés. Nem kell azt sem szégyellni. A svéd szerzőpáros könyve okosan, türelmesen mond el mindent ezekről a „kényes” dolgokról. " Igazi skandináv nyitottság a szexuális felvilágosítás témájában, minden, ami általában a mézesmázos 'tesóm születik' könyvekből kimarad. Néha kicsit feszengősen szókimondó (vagy csak én kaptam prűd neveltetést), de inkább ez, mint a sulimosdóban röhögcsélve elsugdosott féligazságok. Negyven év után újrakiadást megélni azért jelent valamit, bár az aktualizálás ráfért volna néhány oldalra. Ettől függetlenül még mindig az egyik legjobb a felvilágosító könyvek korántsem széles választékában.

Szerintünk:

4 / 5 (jó)

Berg Judit: Cipelő cicák a városban. Pagony, Budapest, 2011.

"A Cipelő cicák apró kis játékcicák: testük tarkabarka, farkuk végén színes gyöngyök himbálódznak. Pont elférnek egy gyerek markában, gazdáik mindenhová magukkal cipelik őket. A felnőttek csak ennyit látnak. De a gyerekek tudják, hogy a cicák ennél sokkal többre képesek! Csak csettintenek egyet a farkuk végivel, és hihetetlen csodák történnek: maguktól elindulnak a játéklovak, lilára és kékre váltanak az utcai jelzőlámpák, eltűnnek a tányérról az otthagyott kenyérhéjak… Hát még, amikor a gyerekek a játszótérre, az állatkertbe vagy éppen a kirakodóvásárba cipelik magukkal a három rosszcsontot!" Négy nem is olyan rövid történet fért bele ebbe a szépen illusztrált (Agócs Írisz forever!) könyvecskébe. Őszintén szólva, párszor kissé zavarosak voltak ezek a történetek, néha pedig mintha túl gyors lezárást is kaptak volna. Ettől függetlenül tetszett az alapötet, és az a pajkos kikacsintás is a gyerekek felé, ahogy a cicák mindig csak a rosszaságon törik a fejüket - így nem volt annyira tanítás-szagú a mese.

Szerintünk:

4 / 5 (jó)