Bajzáth Mária (szerk.): Itt vagyok, ragyogok! Kolibri, Budapest, 2014.

""Milyen ​népmesét olvassak az egyéves kisfiamnak? Mit meséljek a kétéves kislányomnak? Kiscsoportosak a gyerekek, van nekik szóló történet? Sokszor és sokan tették föl nekem ezeket a kérdéseket az elmúlt húsz évben. Ez a kötet született válaszként, amelyben a világ minden tájáról válogattam össze a legkisebbeknek ajánlott népmeséket." (Bajzáth Mária mesepedagógus, a Népmesekincstár mesepedagógiai módszer kidolgozója)  A Népmesekincstár hét kötetből álló sorozata négy korosztálynak gyűjti össze a világ népmeséit: 0-4 éves, 4-6 éves, 6-8 éves és 8-10 éves gyerekeknek. Ezt a szülők és pedagógusok számára egyaránt hasznos kötetet a Népmesekincstár mesepedagógiájának módszertani ajánlója kíséri. A további három meseválogatáshoz három külön módszertani kötet is kapcsolódik." - Szerintem a legtöbb anyukának ismerős a fészekrakó időszak várandósság során - nos, nálam ennek az egyik válfaja a gyermekkori kedvenc könyvek felvásárlása volt, ekkor találkoztam Bajzáth Mária gyűjteményével, és rögtön az egész sorozat a virtuális kosaramban landolt. Gyermekem így néha már a pocakban hallhatta az Itt vagyok, ragyogok! meséit, és néhány hónapos korában újból elővettem. Ekkor azonban csak néhány mondóka kötötte le, így kicsit elszontyolodtam. Egyéves korában még mindig semmi, de Kétévesként végre látom a fényt az alagút végén: néhány rövidebb, ujjakon számolós, állatos mese már tetszik neki, így remélem, hogy idővel az egész könyvet meg tudom szerettetni vele, Mert ez a kiadvány megérdemelné; remek gyűjtések, változatos, multikulti mesék, na meg Schall Eszter színpompás illusztrációi (és mint tudjuk, kedvenc illusztrátorommal kissé elfogult vagyok...).

Szerintünk:

4 / 5 pont (jó)

Melanie Gerth: Tíz kicsi katicabogár. General Press, Budapest, 2006.

"Hová tűnnek a lapokról a kis katicabogarak? Elrejtőznek addig, amíg újra és újra meg nem számolod őket..." - ennyi és nem több az ajánló, de őszintén szólva, ez a könyv csak a számolásról szól, nem kell túlragozni. Az egyetlen dolog, ami miatt mégis kiemelném, az az innovatív ötlet, hogy háromdimenziós katicákat találunk minden páros oldalon, és lapozással egyre csak csökken a bogárkák száma, pont úgy, ahogy a  kísérő mondókában is. Apropó, kísérő mondóka: valószínűleg csak nálam hibádzik valami, de a katicasereg folytonos fogyatkozását (a békés végkifejlet ellenére is) nem tudom nem a halálukkal magyarázni. Valószínűleg gyerekfejjel nem ez lenne az első gondolatom, de felnőttként a realitás győzedelmeskedik, még a szép színes, valóban bájos rajzok mellett is.

Szerintünk: 

3 / 5 pont (elmegy)

Berg Judit: Maszat játszik. Pagony, Budapest, 2009.

"A Maszat sorozat első kötetében két mese olvasható Maszatról, a kisfiúról, és legjobb barátjáról, Hóchócról. Megtudhatjuk, miért érdemes kölcsönadni a motort a játszótéren, és azt is, hogy kik bújnak el tavasszal a kiskertben. Az illusztrációkat Agócs Írisz készítette,a tőle megszokott kedves, finom rajzokkal." - az illusztrációt  valóban nem kell túlragozni, "íriszesen" bájos a maga szöszös kis mivoltában. Berg Judit szövege viszont számomra csalódást okozott, az első találkozásunkat kissé tartalmasabbnak gondoltam. A címadó mese az irigységgel foglalkozik, de nem érzem egészen egyértelműnek a végkifejletet, a konfliktus megoldása szinte csak a két másik gyerkőcön múlott. A második mese még nagyobb csalódás: érdekes, hogy ebben a kertben minden egyszerre érik be...! Ez apróságnak tűnhet, de amíg a mai gyerekek a szupermarketek mindent mindig termő polcairól ismerik a legtöbb zöldséget és gyümölcsöt, addig hiába próbáljuk őket arról oktatni, mi hol terem, ha közben dezinformáljuk szegénykéket. Kétéves "zöld" nevelése mellett elkötelezett kiskert-tulajdonosként ez igazán fájó pont számomra. Vagy már elég lenne annak is örülni, hogy a termőhelyeket megismerhetik a lurkók?

Szerintünk:

3 / 5 pont (elmegy)

Satoe Tone: Pipó utazása. Kisgombos Könyvek, Biatorbágy, 2014.

"Az álmok birodalmában tett hosszú utazás, az évszakról évszakra való vándorlás különös találkozásokat, tapasztalatokat hoz a kis béka életébe. A könyv végére újra megtanul álmodni, sőt barátra is lel. S hogy mindeközben mi történik vele legbelül, a szívében, arról a varázslatos képek mesélnek. Satoe Tone, a fiatal, japán származású alkotó, Olaszországban él. Aprólékos, finom, álomszerűen légies rajztechnikája a japán képi hagyományokban gyökerezik. Szereti meglátni az egyszerűségben, az ürességben, a szerénységben, a tiszteletben rejlő szépséget, illetve a természet szépségét, úgy, ahogy az önmagában van. Satoe nem történetet ír, hanem azokat az érzékeléseit festi meg, melyeket szereplője legbelül átélhet, melyeknek valójában nincs is szavakba önthető formájuk. " - Már az ajánlóban is sok-sok szóval próbálják leírni a leírhatatlant. Mert Satoe Tone csodás álomvilágára kereshetjük az azt legjobban jellemző kifejezést, de hiába, a képek hangulatát nehéz lesz átadni. Számomra az ébrenlét és szendergés közti súlytalan lebegésre hasonlít; úszni a víz alatt, ahová a hullámok hangja már csak morajlásként ér el... és egy enyhe sajgás is jelen van, az álmok szereplőinek folytonos vágyódása miatt. Azt hittem, ezt a könyvet csak én fogom lelkesen forgatni, de szerencsére Kétéves is kéri a kisbéka meséit. Köszönet a Kisgombosnak, hogy ilyen minőségű gyermekkönyveket is a piacra vezettek, az egyik legszebb kivitelű mese, amit a kezembe foghattam. És külön hála azért, hogy a művész nyomatait is készleten tartják... már csak választani kellene tudni.

Szerintünk:

4 / 5 pont (jó)

Miklya Luzsányi Mónika: Bilimesék 1. - Nedves lábnyomok. Trixi könyvek / Szilágyi Lajos, Nagykőrös, 2010.

"Plics-placs. Plics-placs. Nedves lábnyomok a kövezeten. Kinek a lábnyomai? Blanka lábnyomai! – Anyaaaaaaa! Bepisiltem! Anya már szalad, fut is." Első találkozásunk a Trixi kis könyveivel, és második próbálkozásunk a bilizésről szóló mesékkel. És lássanak csodát, ha Szöllősi Edit Hurrá bilizek!-könyve miatt a padlóra kezd pisilni Kétéves, Miklya Luzsányi Mónika Bilimeséje után csak erősödik benne a késztetés, hogy leutánozza a mese szereplőit, és nedves lábnyomaival terítse be az egész lakást. Hát ez megint egy rossz választás volt, gondolhatom padlósúrolás közben. És ez a legnagyobb bajom, nem a szövegben folyton ismétlődő 'És hopp!' szófordulat, nem is a néhol bajos megfogalmazás. Pedig Miklya Luzsányi ott van a könyvespolcunkon, tőle valamiért tudat alatt többet vártam. Viszont legalább csak százhetven forintom bánta a bilizős ballépést.

Szerintünk:

2 / 5 pont (gyenge)

Philip Waechter: Apanap. Pagony, Budapest, 2015.

"Philip Waechter finom iróniával és kedves humorral mutatja meg, hogy milyen hihetetlen boldogság és felelősség apává válni. Igazi ajándékkönyv leendő és ifjú apáknak." - hangzik a rövid összefoglaló, de ennél a könyvnél úgyis az illusztráció a lényeg, és mint tudjuk, egy kép többet ér ezer szónál. Apropó, illusztáció... a kiadvány rajzai nagyon jók, igazán jól megragadják a szülővé válás édes-bús, kacagós-könnyes mivoltát. És hogy mégis miért adok neki egy pontot? Mert ez egy tökéletes ajándék szülőknek (főleg apukáknak, akik általában a babakönyvek célkeresztjén kívül esnek), de a gyerekek nem tudnak vele mit kezdeni. Kár, hogy mégis a gyerekkönyvtárban találkoztuk össze...

Szerintünk:

1 / 5 pont (pocsék)

Alona Frankel: Kiselefánt születik. Pagony, Budapest, 2011.

"A fehérelefánt-családban nagy az öröm, amikor kiselefánt születik. De hamar kiderül, a nagyobb testvér dolga az elefántoknál sem könnyű. Mindenki csak Elefántbabára figyel, nem csoda, ha Kiselefánt legszívesebben visszaküldené a kisbabát Elefántmama hasába. Alona Frankel rendkívül egyszerű szavakkal és gazdag képi világgal segít feloldani a testvérféltékenység konfliktusát." - ugyan nálunk egyelőre nem aktuális, de már előre néegetem a testvérféltékenységgel kapcslatos könyveket - talán azért is, mert legidősebb testvérként pont ugyanazokat az érzéseket éltem át, mint amelyek Kiselefántot is nyomasztják a könyvben. És ha a mese segíteni tud, hogy a gyermek szembenézzen az érzéseivel, nevén tudja nevezni a félelmeit, akkor ez a történet egészen biztosan beválik, hiszen nagyon érthetően magyarázza, nagyon valós módon mutatja meg a mardosó érzelmeket. 

Szerintünk:

4 / 5 pont (jó)

Deákné B. Katalin: Tornamesék. Tudatos Lépés Kiadó, Budapest, 2012.

"A gyerekek szívesen bújnak mások, főleg állatok bőrébe. A könyvben található rövid mesék lehetőséget adnak erre, sőt, a történetek mozgásra, tornára is ösztönöznek. Néhány ismétlés után a kicsik megtanulják a mozdulatsorokat, és a maguk mesélt történetet mozgással is kísérik. A kis örökmozgók számára jó móka lesz megmozgatni a testüket a mesék alapján." - nos, úgy tűnik, az én örökmozgó Kétévesem a kivétel, mert egyáltalán nem akaródzott neki felolvasásra állatokat utánozni. Pedig a mesék rövidek, az állatok mozgása jól felismerhető, lekövethető... viszont a történetek és a mozgássor olyan szájbarágósan van megfogalmazva, hogy nem is csodálom, hogy nincs kedve csinálni, csak ha én is nekidurálom magam. Viszont akkor ki fog olvasni? Pedig olyan nagy reményeket fűztem ehhez a könyvhöz.

Szerintünk:

2 / 5 pont (gyenge)

Carl-Johan Forssén Ehrlin: Aludj el szépen, Bendegúz! Kolibri Kiadó, Budapest, 2015.

"Világszerte anyukák ezreinek segít a könyv, hogy az izgága gyerekeket álomba ringathassák. Azt beszélik, Vilmos herceg és Katalin hercegnő kisfia, György herceg is erre a mesére alszik el… Az Aludj el szépen, Bendegúz! megjelenése után nem sokkal világsiker lett. Ez az első magánkiadásban kiadott könyv, ami rögtön az Amazon sikerlistájának élére került. Sikerét annak köszönheti, hogy pszichológus szerzőjének meséje tökéletesen alkalmas minden gyermek megnyugtatására és könnyű elaltatására a szerző azt ígéri, 10 perc alatt bárkit elaltat. A történet a bölcsőringatás verbális megfelelője, ami mindenkit álomba ringat – mondja Ehrlin." - ilyen ajánló mellett nem csoda, hogy ezt a gyerekkönyvet viszik, mint a cukrot. Az alvási gondokkal küszködő gyerekek szülei a borító jól pozicionált "BÁRKIT EL TUDOK ALTATNI" felirata miatt bizonyára már rakják is bevásárló kosaraikba Nyúl Bendegúz történetét. Este pedig...? Ha könyv instrukciói alapján olvasunk, a rengeteg ismétlés, hangsúlyozás, elnyújtott beszédmód és a történet vontatottsága a gyereket talán álomba ringatja, de a szülők vérnyomása garantáltan az egekbe szökik. Mert annyira, de annyira fárasztó (ásítás). Engem ráadásul kifejezetten zavart, hogy bár a főszereplő Nyúl Anyu, Bendegúz és az elaltatandó kisgyermek, a fordító Sárvári Töttős Györgyi bekezdésenként cserélgette a személyes névmások ragozott alakjait, így például néhol csak a nyulak "sétáltak", néhol mindannyian "sétáltatok", miközben a könyv egyértelműen a gyereket is bevonja a mesébe. Egy egész hónapig minden este ezekre a hibákra gondoltam olvasás közben, míg a kísérletünk tartott... És megérte? Kétéves ciciről való leszoktató rutinjába iktattam be ezt a mesekönyvet, mint fix pontot, és négy hét elteltével állíthatom, használ. Bár sosem aludt el a mese végéig, hiába ígéri Ehrlin magabiztosan a tíz percet.

Szerintünk: 3 / 5 pont (elmegy)

Julia Donaldson: A majom mamája. Pagony, Budapest, 2013.

"A bohókás pillangó lelkesen keresi, ki lehet a kicsi mamája – az elefánttól a denevérig. Mulatságos rímekkel bukdácsolunk át a dzsungelen, vissza majom mama karjaiba." - foglalja össze az apró könyvecske történetét a kiadó ajánlója. A történet pedig valóban mulatságos, sőt mi több, felnőtteknek is szórakoztató. Jól lehet (fel)olvasni, könnyedén gördülnek a rímek  - itt kell kiemelnem a fordítót, Papp Gábor Zsigmondot, akinek ezt köszönhetjük. A rajzok pedig olyan 'axelscheffleresek', ahogyan azt már megszoktuk a Donaldson-meséknél. Ez pedig mind közül az egyik legjobban sikerült.

Szerintünk: 5 / 5 pont (kedvenc)