Carl-Johan Forssén Ehrlin: Aludj el szépen, Bendegúz! Kolibri Kiadó, Budapest, 2015.

"Világszerte anyukák ezreinek segít a könyv, hogy az izgága gyerekeket álomba ringathassák. Azt beszélik, Vilmos herceg és Katalin hercegnő kisfia, György herceg is erre a mesére alszik el… Az Aludj el szépen, Bendegúz! megjelenése után nem sokkal világsiker lett. Ez az első magánkiadásban kiadott könyv, ami rögtön az Amazon sikerlistájának élére került. Sikerét annak köszönheti, hogy pszichológus szerzőjének meséje tökéletesen alkalmas minden gyermek megnyugtatására és könnyű elaltatására a szerző azt ígéri, 10 perc alatt bárkit elaltat. A történet a bölcsőringatás verbális megfelelője, ami mindenkit álomba ringat – mondja Ehrlin." - ilyen ajánló mellett nem csoda, hogy ezt a gyerekkönyvet viszik, mint a cukrot. Az alvási gondokkal küszködő gyerekek szülei a borító jól pozicionált "BÁRKIT EL TUDOK ALTATNI" felirata miatt bizonyára már rakják is bevásárló kosaraikba Nyúl Bendegúz történetét. Este pedig...? Ha könyv instrukciói alapján olvasunk, a rengeteg ismétlés, hangsúlyozás, elnyújtott beszédmód és a történet vontatottsága a gyereket talán álomba ringatja, de a szülők vérnyomása garantáltan az egekbe szökik. Mert annyira, de annyira fárasztó (ásítás). Engem ráadásul kifejezetten zavart, hogy bár a főszereplő Nyúl Anyu, Bendegúz és az elaltatandó kisgyermek, a fordító Sárvári Töttős Györgyi bekezdésenként cserélgette a személyes névmások ragozott alakjait, így például néhol csak a nyulak "sétáltak", néhol mindannyian "sétáltatok", miközben a könyv egyértelműen a gyereket is bevonja a mesébe. Egy egész hónapig minden este ezekre a hibákra gondoltam olvasás közben, míg a kísérletünk tartott... És megérte? Kétéves ciciről való leszoktató rutinjába iktattam be ezt a mesekönyvet, mint fix pontot, és négy hét elteltével állíthatom, használ. Bár sosem aludt el a mese végéig, hiába ígéri Ehrlin magabiztosan a tíz percet.

Szerintünk: 3 / 5 pont (elmegy)