Új rovat indul a Minimoly blogon, amelyben a gyermekneveléssel foglalkozó, friss és nem annyira friss megjelenéseket veszem górcső alá. Fogadjátok szeretettel a felnőtteknek szóló könyvek ajánlóját!
Kim John Payne: Egyszerűbb gyermekkor - Hogyan neveljünk nyugodtabb, boldogabb, kiegyensúlyozottabb gyerekeket?
Kiadó: Kulcslyuk
Megjelenés éve: 2013
Oldalszám: 320 oldal
Eredeti cím: nincs megadva
Fordító: Hűvös András, Király Juli
Fülszöveg: "A világhírű pszichológus-pedagógus szerző műve több országban valóságos mozgalmat indított el: szülőkét, akik nem hagyják, hogy korunk konzumkultúrája bedarálja őket, és egy élhetőbb, tartalmasabb, szebb gyermekkort kívánnak lányaiknak és fiaiknak biztosítani.
Ez a könyv arról szól, miként csökkenthetjük gyermekeink életében a fékevesztett tempót, a stresszt, a képernyők uralmát, a tárgyak, tevékenységek és tagolatlan információk sokaságát, melyek anélkül árasztják el és teszik függővé őket, hogy igazi örömet nyújtanának nekik. (Sőt: közvetlenül járulnak hozzá ahhoz, hogy napjainkban egyre több a különböző pszichológiai „címkével” ellátott – hiperaktív, figyelemzavaros, magatartászavaros – gyerek.)
A könyvben leírt egyszerűsítési rendszer minden családban megvalósítható, feltéve, hogy megvan a szándék és az elkötelezettség. A lépéseket nem teendőjegyzéknek, hanem menünek kell tekinteni, melyből az olvasó választhatja ki a saját családjában megvalósítható és fenntartható pontokat.
A szerző nem „könnyen, gyorsan” típusú instant megoldásokat kínál, hanem egy szemléletmódot: a gyermekkor tiszteletét. Ettől azonban nemcsak gyermekünk fog megkönnyebbülni, de mi magunk is felszabadítónak találjuk majd az egyszerűsítéssel nyert bensőségesebb, melegebb családi légkört és szülői hitelességünk növekedését.
„Kívánom, hogy minél több szülőhöz jussanak el a könyv mindennapi életben hasznosítható ötletei. Nem fognak csalódni – egy más minőségű családi életet jósolok mindenkinek, aki kipróbálja. Én már megtettem: azóta nagyokat lélegzem, a családommal együtt.”
László Zsuzsa
oktatásszociológus
- - -
A minimalizmus, mint mozgalom az utóbbi évek egyik nagy trendje - mintegy válasz a felhalmozáson alapuló, fogyasztás folyamatos növelésén, rövid élettartamú használati cikkek kifejlesztését elősegítő harácsoló életformánkra. Adjuk hozzá a slow movement értékrendjét, a pillanat megélésének művészetét, és máris előttünk van a téma, amelyet Kim John Payne a gyermekek szemszögéből körüljár. Mivel az elkötelezett minimalista szülők a gyermekeik életét leginkább ösztönösen egyszerűsítik, így azoknak nyújt nagy segítséget Payne írása, akik még csak ismerkednek a témával, vagy kifejezetten problémás gyermekük "kezeléséhez" keresnek mankót. Ehhez tökéletes a könyv: világosan, érthetően, konkrét esettanulmányokon keresztül mutatja be a probléma komplexitását és okait és írja le a "cselekvési tervet", amely könnyen megvalósítható ötleteken keresztül nyugalmat hoz nem csak a túlingerelt, túl nagy fordulatszámon pörgő csemete életébe, de mintegy hozományként a család életét is megváltoztatja, tartalmasabbá teszi. A tankönyvekre hajazó, pontokba szedett, fejezetvégi vázlattal, összefoglalóval ellátott olvasmány hasznos minden szülőnek, aki hajlandó a szerző által kiemelt négy terület - túl sok tárgy, túl sok választási lehetőség, túl sok információ, túl nagy sebesség - uralmát megtörni.
"A gyerekeknek időre van szükségük ahhoz, hogy önmagukká válhassanak – a játék és a társas interakciók segítségével. Ha egy gyereket kacatokkal – vagyis valódi és látszólagos választási lehetőségekkel – halmozunk el, még mielőtt kész lenne erre, egyetlen érzelmi gesztust fog megismerni: „Többet!”" - írja Payne, és igaza is van... Adjuk hát kölcsön a kiadványt az anyósnak, nagymamának, rokonoknak, hogy drasztikusan csökkenjen a villogó-vijjogó műanyag játékok száma a karácsonyfa alatt idén...!
Szerintünk:
Hasznos olvasmány; virtuálisan nem egyszer hátbaveregettem magam, amikor önigazolásra leltem például a médiafogyasztási szokásaink esetében, és jópár ötletet is adott a további egyszerűsítéshez, minimalista gyerekneveléshez. Viszont ha kevesebb szóval, ennyi felesleges ismétlés nélkül tudtam volna elolvasni Payne írását, szikrányi elégedetlenség sem volna bennem.
