Doris Lauer: Julcsi és apa. Alexandra, Pécs, 2009.

"Anya ma elutazik, így Julcsi apával kettesben töltheti az egész napot. Grimasz- és táncverseny a fürdőszobában, táncverseny a nappaliban, közös festés majd palacsintasütés, séta a parkban, ahol Apa megmutatja Julcsinak a nagy fákat, uzsonna egy cukrászdában… Mi minden fér bele egyetlen napba!" - Doris Lauer kapott még egy esélyt a közepeses bénácska Oszkár-könyvek után. A "nagylányabb" Julcsi kalandjaiból most egy apa-lánya napot elmesélő könyvecske került hozzánk - pont azért, mert Kétéves és apukája is együtt töltöttek egy napot - anya nélkül, ritka alkalom! Pár ötletet ugyan adott a könyv, de a felhőtlen délután, a jóképű, sosem tanácstalan apa, a hisztizést hírből sem ismerő Julcsi olyan távol áll a valóságtól, mint... ide az Eiffel-torony! A szöveg sajnos az Oszkár-könyvektől csak egy fokkal jobb, így szürkeállományunk érdekében szépen a következő könyvtári körben már be is cseréltük, jóval határidő előtt. C'est la vie, Julcsi!

Szerintünk: 3 / 5 pont (elmegy) 

Jutta Bauer: Emma sír. General Press Kiadó, Budapest, 2010.

"Néha sírás, néha móka… Mégis barát Emma, Róka. Elejtett fagylalt, veszekedés, sötétség… És nálad mitől törik el a mécses? Az Andersen-díjas Jutta Bauer kedves és bájos figurája, Emma ebben a könyvben megleli a sírás legjobb ellenszerét." - Fent nevezett Jutta Bauer kedves és bájos figurájával tényleg nem is lett volna baj... de maga a könyv... szörnyű. Második és harmadik olvasásra is, nem is erőltettem, mivel szemmel láthatóan Kétéves sem tudott vele mit kezdeni. Megértem, hogy a gyerekeknek könnyebb, ha ráismernek a félelmeikre egy könyv lapjain, de ez a könyv a mi esetünkben olyan "sírásokhoz" is adott ötleteket, amelyek eddig nem voltak jellemzők. NEm is ragozom tovább: megvan az első egypontos könyv. :,(

Szerintünk: 1 / 5 pont (pocsék)

Kun Fruzsina: Formák. Kolibri Kiadó, Budapest, 2012.

"A Színes világok vagány könyvsorozatában játékosan tanulhatunk a formákról, az érzésekről, az ellentétekről és a számokról is. A gyerekek kezébe illő, művészi kötetben Kun Fruzsi ismerős helyzeteken keresztül ismerteti meg a legkisebbekkel az alapvető formákat. A nagyobbakra nehezebb feladatok várnak: számolás, összefüggések keresése és a csupa nagybetűvel írt egyszerű szavak olvasása mind örömforrás lehet." - Azt gondoltam, ez a könyv a tipikus piciknek szóló nagyon színes kiadvány, amelyet fél év múlva már csak rakosgatni fogunk jobbról balra. Szerencsére erre rácáfolt a Formák - pont úgy, ahogy az ajánlóban is írják. Kétévessel most a számolást, színeket is gyakoroljuk a formák mellett, és jelentem, a célnak tökéletesen megfelel. Ráadásul mivel vékony és viszonylag kis méretű, bérelt helye van az autóba kerülő "szórakoztató könyvek" között....!

Szerintünk: 4 / 5 pont (jó)

Bálint Ágnes-Lévai Sándor-Bródy Vera: A Futrinka utca lakói. Móra, Budapest, 2011.

"Cicamica, Böbe baba, Morzsa kutya, Sompolyogi-Mosolyogi, a róka, Egerenytűék, Kacsa Karola, Liba Leontin, Mókus bácsi, Tyúkanyó – a Futrinka utca lakói, ismerőseink már a televizíó képernyőjéről. A legkisebbeknek készült lapozón elevenednek meg kalandjaik. A bábfigurákat Lévai Sándor tervezte, Cicamica tervezője Bródy Vera, a fényképeket Czeizing Lajos készítette." - Emlékszem, mennyire szerettem a Futrinka utcát kisiskolás koromban. Gondolom, az anyukák (nagymamák?) retrólázát igyekezett meglovagolni a kiadó, mikor piacra dobta ezt a babáknak való lapozót. Nos, nem vagyok benne egészen biztos, hogy megtalálták a számításaikat... Nálunk sajnos nem nyerő ez a könyv, bármennyire is szeretném saját kedvenceimmel megismertetni. Sem a történet, sem a fotók nem foglalják le eléggé Kétévest, így csak remélem, hogy a majdani, "igazi" Futrinka utcára másképp fog tekinteni, ha eljön az ideje.

Szerintünk: 2 / 5 pont (gyenge)

Bencze Gábor, Gryllus Dániel, Huzella Péter, Radványi Balázs, Gryllus Samu, Zsoldos Béla (szerk).: Nálatok laknak-e állatok? Centrál Médiacsoport, Budapest, 2016.

"A Kaláka együttes népszerű Nálatok laknak-e állatok? című lemezének dalai most megelevenednek a rajzokon. A dalok szövegei Rigó Béla, Ágai Ágnes, Tandori Dezső, Tamkó Sirató Károly, Kányádi Sándor, Csoóri Sándor, Csukás István, Veress Miklós, Szabó Lőrinc és más ismert költők versei." - IGEN! Igen, igen igennn! Ez a könyv egy főnyeremény: ha Kétéves mesél belőle, akkor képeskönyv. Ha én, akkor verses-mondókás. Ha pedig a hozzá tartozó Kaláka cédét hallgatjuk, akkor hangoskönyv. Bájos versek, izgalmas előadásban, na és Timkó Bíbor nagyszerű, modern illusztrációi...! Mondanom sem kell, mindennapjaink megbízható kísérőtársává avanzsált, kár, hogy nem kisebb formátum, akkor egészen biztosan mindenhová magunkkal is vinnénk. 

Szerintünk: 5 / 5 pont (kedvenc)

Szabó Magda: Ki hol lakik? Európa Kiadó, Budapest, 2008.

"Sok szülő emlékezhet gyermekkorából a Ki hol lakik? és a Marikáék háza című lapozgatós könyvekre, amelyek régóta hozzáférhetetlenek, de most újjászületnek az Európa Könyvkiadó Szabó Magda gyermek- és ifjúsági könyveit tartalmazó sorozatában. Az írónő kedves állatversikéinek új kiadását Szalma Edit grafikusművész illusztrálta." - Mit várhat az ember egy gyerekkönyvtől, amelyet az egyik kedvenc hazai szerzője jegyez? Csalódást semmiképp; Szabó Magda a gyermekirodalomban is megállja a helyét. Kedves, közérthető - de nem gügyögő és nem is túl komolykodó! - verssorok és színes, valóságtól nem túl elrugaszkodott illusztrációk vezetik az állatmániás Kétévest a különböző élőhelyek közt. Az oldalak ezen kiadvány esetében is kihajthatók, és a könnyen letéphető (bár nyilván izgalmasabb elfoglaltságot nyújtó) kis fülecskék helyett itt egész oldalakat kapnak a felfedezésre kész gyerkőckezek - sajnos, nem a legellenállóbb papírból.

Szerintünk: 4 / 5 pont (jó)

Julia Donaldson: Nyuszi álmos. Pagony, Budapest, 2011.

"Nyuszi rettentően álmos, de sehol nem talál egy helyet, ahol nyugodtan pihenhetne. Vajon ki nem hagyja aludni?" - szűkszavú ismertetője ez az amúgy sem vastag kiadványnak, és bár az alaptörténet nem túl izgalmas, a korábban már megszeretett kihajtható fülecskék itt is "megmentik a show-t", és megadják az a kis pluszt, ami lefoglalja a gyerekeket. Főleg, ha a kitépésükre kerül sor... Egyébként a korábban általunk Pipp és Polli-íróként ismert Axel Scheffler az illusztrátor, így ez a lapozó egy kis képzavart okozott Kétévesnél - ezen azonban hamar túllépett, ahogy olvasni kezdtük. Már csak azt remélem, a nem túl kézzelfogható mondanivaló nem okozott neki kavarodást...

Szerintünk: 3 / 5 pont (elmegy)

Vlagyimir Szutyejev: Vidám mesék. Móra, Budapest, 1999.

"Grafikus vagyok. Gyerekkoromtól megszoktam, hogy bal kézzel rajzoljak, de írni jobb kézzel tanítottak, mondván: írni csak jobb kézzel szabad. Amikor kigondolom a meséket, mindig a jobb kezemben tartom a tollat, a balban pedig a ceruzát vagy az ecsetet. Ez így nagyon kényelmes: a jobb kéz írja a mesét, ezalatt a bal vidám képeket rajzol. De fordítva is előfordul: előbb a bal kéz rajzol, utána a jobb kép alá írja a szöveget. Így hát mindkét kezemmel dolgozom, hogy nektek, kis barátaim, vidám, érdekes mesét és hozzávaló rajzot kanyarítsak. Remélem, ha elolvassátok könyvemet, és végignézitek minden rajzomat, megszeretitek a történetek szereplőit is." - És igen, a megkerülhetetlen, a tizenhatodik kiadását ugyanolyan frissen megélő, a generációkon átívelő sikerű Szutyejev-klasszikus sem maradhat ki a repertoárunkból. A tényleg nagyon kedves rajzok mellett a tanulságos történeteket emelhetném ki, amelyek tolakodás nélkül világítanak rá néhány alapvető igazságra a barátságról, az utánzásról, egymás segítéséről, az összefogásról, az önzetlenségről. Emlékszem, hányszor olvastattam fel szüleimmel... nos, a karma visszavág, most én olvasom órák hosszat a Süni, a Nyúl, a Kisréce történetét. Egyedüli szívfájdalmam, hogy a legújabb kiadásban a rajzok minősége meg sem közelíti a tíz évvel ezelőttiekét, kénytelen vagyok a salátává nyűtt kiskori könyvemből olvasni...

Szerintünk:

4 / 5 pont (jó)

Marék Veronika: Kippkopp a fűben. Ceruza, Budapest, 2010.

"Kippkopp, a gesztenyegyerek felébred téli álmából és játszótársat keres. Kalandos útja során rengeteg állattal megismerkedik. De vajon megtalálja-e elveszetnek hitt barátját, a katicabogarat? Kiderül a meséből, melyet az írónő gyönyörű színes rajzai kísérnek." - Marék Veronika gyermekkönyvein generációk nőttek már fel, és úgy tűnik, a sor nálunk sem fog megszakadni, Kétéves ugyanolyan lelkesen hallgatja Kippkopp kalandjait, mint annó jómagam. Sőt mi több, egész sorokat idéz játék közben (..."körülötte zsongtak-bongtak a méhek" ahogy a "lassan mozgó felhőket nézte"... ez a rész kifejezetten kedves a szívének). És mivel amúgy is falja a nagyobb korosztálynak készült, állatokat és élővilágukat bemutató könyveket (persze egyelőre lapozgatás szinten), nagyon örültem, amiért a hazai flóra és fauna is közelebb kerül hozzá Kippkopp felfedezőútja során. Egyszóval, Kippkopp beköltözött hozzánk, és nem úgy néz ki, hogy egyhamar elválnak útjaink...!

Szerintünk: 5 / 5 pont (kedvenc)

Bob Logan: A Kád-tenger kapitánya. Betűtészta, Budakeszi, 2015.

"Egy fehér szakállú tengerész bóbiskol hajóján… Járd be vele ezt a titokzatos tengert! Találkozz a hápogás helyett sípoló kacsákkal, Egy ovis csoportnyi felhúzható aranyhallal A kíváncsi cettel, aki labdázni hív, És egy régi, Szappan nevű ladikkal! Rájön a kapitány valaha, hogy milyen tengeren hajózik?" Számos pozitív vélemény elolvasása után úgy döntöttem, kell nekünk ez a könyv. A helyi gyerekkönyvtárban szerencsére megtaláltam - hiszen a kiadó is helyi, biztos voltam benne, hogy itt kell keresnem - és mivel tetszettek az író grafikái, ki is kölcsönöztük. Legnagyobb sajnálatomra Kétéves azonban nem harapott rá a kapitányosdira. Talán nem tudott mit kezdeni a könyvbéli (és számára ismeretlen) fürdőjátékokkal, akik a Kád-tengert népesítik be, talán mégsem érdeklik a fiúsabb témák, hiába erőlködöm a gendersemleges olvasói vonallal... talán egyszerűen csak kicsi volt a történethez. Nagy csalódás, nagyon akartam, hogy szeressük. Jövőre ugyanitt?

Szerintünk: 2 / 5 pont (gyenge)