Richard Scarry: Nagy Tesz-Vesz ABC. Móra, Budapest, 1990.

"Eláruljuk, kiknek szól ez a könyv? Az olvasóknak. És a hamarosan olvasóknak. Azok a gyerekek, akik már megismerkedtek a betűkkel, most próbára tehetik a tudásukat, és végigkísérhetik Cicó és Fér Egon egy napját. Azok a gyerekek, akik éppen most tanulnak olvasni, kikereshetik az ismerős betűket és szavakat, és jót játszhatnak velük. Azok a gyerekek, akik még egyáltalán nem tudnak olvasni, a képek segítségével barangolhatnak Tesz Vesz Városban. Reméljük, hogy a Tesz Vesz ABC-től ők is kedvet kapnak az olvasáshoz, s az iskolában már régi ismerősként üdvözölhetik a betűket." - igen, valóban egy olvasókönyvet forgatunk a Kétévesemmel, azonban ennek egyszerű oka van: a számos Teszvesz kiadványból ezt érzem legkoherensebbnek. A főszereplők, Virgonc és Sajtkukac szinte minden oldalon előfordul, a Cicó család mindennapjain keresztül fedezzük fel a hétköznapokat, zavaróan sok mellékszereplő nélkül. Az egyszerű használati tárgyak és jól megszokott napi ritmus a gyerekeknek is ismerős, így Kétéves is boldogan forgatja a könyvet, mert otthon érzi magát a reggeliző család, a rajzoló gyerekek, az öltöző cicamama életében. És mivel én is ezen nőttem fel, képes voltam a régi kiadásokat megszerezni, hogy ne a Réz András-féle újragondolt neveken kelljen szólítanom a szereplőket. Le Fér Egonnal, Sajtkukac forever!

Szerintünk: 5 / 5  pont (kedvenc)

Nemes Nagy Ágnes: Ki ette meg a málnát? Móra, Budapest, 2014.

"Nemes Nagy Ágnes verse színes lapozón, Maros Krisztina rajzaival." - hangzik a szűkszavú ajánló, de ennek a kiadványnak talán nem is kell sok ajánlás, hiszen a szülők már saját gyermekkorukból ismerhetik a málnaszüretre induló mackók történetét. Nagyon dallamos, bár nem a legegyszerűbb nyelvezeten íródott sorok, rengeteg lehetőség a különféle állatok megformálására. Kétéves nagyon szereti, amikor nagy beleéléssel affektálok, mint Róka asszony, és be kell valljam, magam is élvezettel cincogok mókushangon, recsegek sündisznóul, lamentálok nyúlszóval. Egyedül a lopás, mint leitmotif aggaszt; de hát ilyen világban élünk, ezt kell úgy tálalni, hogy milyen elítélendő cselekedet...

Szerintünk: 4 / 5 pont (jó)

Axel Scheffler: Pipp és Polli - Hol az alvókám? Pagony, Budapest, 2015.

"Polli ma Pippnél alszik. De amikor lefekszenek, észreveszi, hogy otthon hagyta a kedvenc alvós állatát. Hogy fog így elaludni? Pipp mindent megtesz kis barátjáért, hogy megoldják a problémát - mert együtt minden könnyebb! " - olvashatjuk a tartalmi összefoglalóban. Bevallom őszintén, ezredik olvasás után is értetlenül állok a könyv sikere előtt. Mi lehet ebben a nem túl csavaros történetben, ezekben a nem túl kedves rajzokban, ami miatt újra és újra fel kell olvasnom Kétévesnek? Biztosan nem a magasztos mondanivaló, az összefogás és önzetlenség dicsőítése tetszik neki ennyire... de akkor mi? A mindennapi mozzanatokra, napi rutinra való ráismerés? A kedvenc állatkához való kötődés érzése? Mindenesetre ez az Axel Scheffler tudhat valamit a gyerekek működéséről...

Szerintünk: 4 / 5 pont (jó)

Hervé Tullet: Pötty játék. Vivandra, Budapest, 2016.

" – Nahát, itt vagy? Már éppen kezdtem unatkozni. Játszol velem? Csak tedd az ujjad a fekete vonalra, és tedd azt, amit a sárga pötty kér tőled! Újabb varázslat a Pötty Könyv szerzőjétől! A színek és a mozgás, a képzelet és a meglepetések (pötty) játéka." - szól az ajánló, és már a könyvtárban átlapozva érzem, ez a könyv kell nekünk. Ugyan ez a Pötty könyv folytatása, de - ahogy nálunk - nincs szükség az első kötet ismeretére a vele való játékhoz. Érdekes módon, Kétévest eleinte egyáltalán nem érdekli, csak második olvasásra kezd ráérezni a pöttyökkel való játék ízére, és lelkesen tapsol, fúj, rázza a fejét, elvarázsolja "pöttyjáték"-ot, ahogy az instrukciók ezt kérik tőle. A könyv nagyszerűsége egy egyszerű ötletben rejlik - és itt a legtöbb szülő a fejéhez kap, ez miért nem nekem jutott az eszembe?? Interaktív, színes, fejlesztő... minden adott a sikerhez. Kíváncsi leszek, hogy az első rész is ekkora sikert arat-e majd Kétévesnél?

Szerintünk: 4 / 5 pont (jó)

Finy Petra: A doki-ügy. Pagony Kiadó, Budapest, 2010.

"Emma bárányhimlős, Eszter szemüveget kap, Lulu eltöri a kezét… A tesó-ügy és Az ovi-ügy után ismét egy hasznos és nagyon humoros útmutató kicsiknek: az óvodás Emma ezúttal arról mesél, milyen dokikkal találkozhatnak a gyerekek, a házorvostól kezdve a fogorvoson keresztül a fül-orr-gégészig, sőt, az állatorvosig." - ez a könyv is a kötelező védőoltás vészesen közelgő időpontja miatt került hozzánk, és ettől sem vártam túl sokat - nos, legalább nem kellett nagyot csalódnom. Finy Petra igyekszik poénokkal oldani a téma komolyságát, bár ezek javarészt az olvasó szülőnek szólnak. Bizonyos pontokon mintha kicsit ködösen fogalmazna (mit is csinál a méricskélős bácsi az oviban?), a munka oroszlánrésze így is a szülőre hárul. A rajozoktól felforrt az agyvizem, és innen is megkövetem Tomasso Levente Tanit, de néhányat még én magam sem értettem, nemhogy a gyerek...

Szerintünk: 2 / 5 pont (gyenge)

Nyulász Péter: A baba bab. Betűtészta, Budakeszi, 2011.

"A baba bab, a kisbabák első hangját utánzó szó, azt a kedves képet festi le, amikor a picik nagy levegőt vesznek, saját hangjuk örömzenéjében fürdőznek, és csak mondják, mondják, hogy abababababababa. Ezzel indulnak el a beszéd fejlődésének buktatókkal teli útján." - írja az ajánló, és mennyire helytálló az 'örömzene' leírás! A kis kötetben szereplő mondókákat áthatja egyfajta játékos könnyedség, amellyel a szerző anyanyelvünket kezeli. Felolvasóként és hallgatóként is élvezettel sodródunk a magas-mély hangrend hullámhegyei és völgyei közt; a lendületes, sok esetben felszabadult halandzsázással tarkított verssorok lüktetése hamar kedvenccé tette a könyvet. Erre persze egy lapáttal rátett, hogy kedvenc grafikusom, Schall Eszter felelt az emlékezetes, színes rajzokért.

Szerintünk: 5 / 5 pont (kedvenc)

Bonny Becker: Medve aludni megy. Pongrác Kiadó, Budapest, 2011.

"Medve számára nagyon fontos, hogy amikor aludni megy, minden a helyén legyen – odakészítse a pohár vizet az éjjeliszekrényre, felrázza a párnáját és feltegye a hálósipkáját. De Medvének legeslegjobban teljes csendre van szüksége. Amikor apró, szürke, ragyogó szemű barátja, Egér nála tölti az éjszakát, és nem tud csendben maradni, mint egy… hát, tudod, Medve szeméből kiröppen az álom. Medve és Egér, kedvenc fura barátaink, a New York Times-sikerlistás Medve látogatója hősei egy újabb fergeteges történettel térnek vissza." - szól a fülszöveg. És igen, Medve és Egér kifejezetten nagy egyéniség, mindketten szerethető karakterek. A rigolyás, alvási szokásaihoz már-már kényszeresen ragaszkodó mackó és a pimasz, sőt mi több, pofátlan kis egérke együtt töltött éjszakáján jókat lehet derülni, a meseolvasást, hangsúlyozást érdekes tipográfiai megoldások is segítik - és végső soron azt is megtanuljuk, hogy akár a legnagyobbak is félhetnek a sötétben... Kady MacDonald Denton elbűvölő illusztrációi miatt pedig már csak a képeket is érdemes nézegetni.

Szerintünk: 4 / 5 pont (jó)

Treesha Runnells: Tíz kicsi csillag. General Press, Budapest, 2006.

Nem az első találkozásunk a kis bigyókkal ellátott könyvlapokkal, és hogy őszinte legyek, ez a kiadvány nem sok mindent tud hozzátenni a már megismert formulához. Ja de. Sötétben világítanak a csillagai. Ugyanúgy számolni tanít, mint a katicás lapozó, ezúttal bárányok segítségével, egy kicsit "csajszisabb" felütéssel. Egyszer olvastuk, annyira nem maradandó élmény...

Szerintünk:

2 / 5 pont (gyenge)

Thomas Winding: A hóvihar. Aladin Filmstúdió, Budapest, 1988.

"Fabuland egy kicsit jobb felé esik, ha délről érkezel, és egy kicsit balra, ha északról jössz. De akárhol laksz, nincs messze Tőled. Eduárd és barátai élnek itt, és ez a bájos kis mesekönyv hozzájuk visz el. Mulatságos és izgalmas dolgok történnek itt." Már írtam a kedvenc Fabulandos történetünkről, de nemrég sikerült szert tennem egy újabb példányra, amelynek történetét az idei kemény téllel és a nagy havazással szépen össze tudja kötni fejben Kétéves. Más csak az hiányzik, hogy mi is a kéményen keresztül közlekedjünk, és akkor teljes lesz a téli élménytár...

Szerintünk:

4 / 5 pont (jó)

Laura Driscoll: A kisnyuszik ajándéka. Egmont-Hungary, Budapest, 2007.

"Ebben a csodálatos mesében, mely a gyermekek és a szülők közti szeretetet mutatja be, Toppancs és négy kedves kishúga a főszereplő. A kisnyuszik napja épp úgy kezdődik, ahogy szokott: puha, meghitt dörgölőzéssel, egy csiklandós mosakodással, és egy nagy, erős öleléssel. Ám úgy döntenek, hogy az egész napi játék helyett inkább készítenek valamit az anyukájuknak, ami megmutatja, mennyire szeretik őt." - sajnos már a leírás alapján gyanút kellett volna fognom, mert a 'puha meghitt dörgölőzés' és a 'nagy erős ölelés' csak a kezdet: ez a meséskönyv hemzseg az amerikaiasan túlzó jelzőkben, amelyek a kötődés mélységét hivatottak bemutatni, ám inkább komikus irányba viszik el az írást. A Disney-álomvilág ezúttal mérgezett almába (és fűbe...) harapó Hófehérke nélkül tobzódik a rózsaszín cukormázas, tömény tökélyben, én pedig nem tudom szemforgatás nélkül olvasni. Szerencsére Kétévesnek sem nyeri el túlzottan a tetszését, így ez is mehet vissza a könyvtárba egy meghitt, szívhezszóló sóhaj után.

Szerintünk: 

1 / 5 pont (pocsék)