Cs. Nagy István: Zebratánc. Móra, Budapest, 1979.

"A természet évszakait versbe szólító kötet írója különös költői leleménnyel teremti újra a vidék, a szeretett táj látványait és hangulatát. É játékos rímekre, zenei szerkezetekre írott versek a népi mondókák, kiszámolók rtmusát idézik. A versek között van olyan is, amelyik vidám bolondozással, rejtett gúnnyal mutatja be a butákat, lustákat, a kapkodókat, a fölöslegesen beszélőket, egyszóval az emberek nevettető hibáit. A derűs verseskönyvet Kiss István színes rajzaival adjuk közre. " Könyvcseréldés szerzemény; próba-szerencse alapon vettem le a könyvet a polcról. És volt-e vele szerencsénk? Nos, ez attól függ. A benne lévő versek szépek, élénk képeket festenek és rádöbbentenek, milyen szép is a magyar nyelv. Cs. Nagy István költeményeinek magas szintű esztétikai megformáltsága egyfajta fennköltséget ad a legprofánabb témának is. Így lesznek az olyan kevéssé ismert kifejezések, (és talán nem a legkönnyebben olvasható-érthető-magyarázható szavak), mint az ispiláng-kedvvel lippenőt járó táncolók, a lányost illegő platánok, a fellegormon orgonáló, zsimbölést rontó újhold része a mesélésnek és előbb-utóbb gyermekünk szókincsének is. Bár hét éven felülieknek ajánlott, szerintem igenis van helye Kétéves könyvtárában: ahogy Nyulász Péter Baba babja, a Zebratánc is bír azzal a fajta nyelvi játékossággal és szavakon átsütő nyelv-szeretettel, amely játékosan tanítja a legkisebbeket anyanyelvünk szépségeire, lüktetésére.

Szerintünk:

4 / 5 pont (jó)