Jennie Poh: Soma süni nagy kalandja. Tündér Könyvkiadó, Budapest, 2017.

"Itt az ideje, hogy Soma süni megtegye első önálló lépéseit, és felfedezze az őt körülvevő világot. De vajon készen áll-e a nagy kalandra? Az út fontos tanulságot tartogat: bátorsággal minden akadály legyőzhető." - szűkszavú ajánló, de a verses könyvecske oldalnyi ajánlások nélkül is felhívja magára a figyelmet. Kétéves nagyon szerette Somát, az erdő színes leveleit, az évszakok változását, a gyönyörűen illusztrált lapokat szívesen forgattuk egy-egy erdei séta után.

Szerintünk:

4 / 5 pont (jó)

Tamás Zsuzsa: Kicsi Mimi barátai. Naphegy, Budapest, 2017.

"A barátság nagyon fontos dolog egy kisnyúl életében. A barátokkal nagyon jókat lehet játszani, de az is előfordul, hogy az ember legjobb barátja elutazik, és talán nem is látják többé egymást. A Kicsi Mimi sorozat harmadik kötetének két meséje a barátságokról szól, most is segítséget nyújtva az egészen kicsiknek a nagy változásokhoz." - Egy nagyon puha, biztonságos világ Mimié, amely fölé egy nap esőfelhő érkezik: barát nélkül marad. A szívhez szóló, mindenkit empátiára késztető történetet nagyobb ovisoknak ajánlanám, és a színek és bájos illusztráció miatt valószínűleg inkább a lányok a célcsoport.

Szerintünk:

4 / 5 pont (jó)

Tanguy Gréban: Borostyán, a kis boszorkány. Passage, Budapest, 2002.

"Borostyán, a borostyánszín hajú kicsi lány kalandjai folytatódnak! Az előző mesekönyvhöz hasonlóan, most is különlegesen szép képek kísérik a történetet. Borostyán már kilencéves, és boszorkánymesterséget tanul Topáztól, egy igazi nagy boszorkánytól…" - Ez a kötet egy folytatás, ami számunkra csak utólag derült ki. Ugyan a történet saját jogon is megállja a helyét - hiszen nem is túl bonyolult - a szereplők bemutatása számomra elég hiányos volt; egy alkalommal egy név említése után két-három oldallal derült csak ki, hogy melyik is az adott nevű illető. Ilyen apróságoktól eltekintve bájos, egyszerű történet ez, egy félresikerült varázslatról - de aggodalomra semmi ok, semmi sem helyrehozhatatlan. Szépen illusztrált, amolyan igazi elalvás előtti mese, hiszen semmilyen félelmet ébresztő nem szerepel lapjain.

Szerintünk:

4 / 5 pont (jó)

Tóth Krisztina: Állatságok. Magvető, Budapest, 2007.

"A tobzoskát és a pitbullt mindenki ismeri, de ha megkérdeznénk néhány járókelőt az utcán, valószínűleg kevesen tudnák megmondani, vajon hogy néz ki az aguti vagy a fossza. Nem is beszélve az oposszumrói és a baribálról, hogy az íniát már ne is említsük… Tóth Krisztina játékos kedvből és sok-sok humorral született versei nemcsak gyerekeknek, hanem a nyelvi leleményeket nagyra értékelő felnőtteknek is szólnak. Persze a versektől ne várjunk tudományos igényű pontosságot, a szerző eleinte gyermekét és magát szórakoztatta a fura állatokról szóló versekkel – most pedig már minket is." - Nagyobb gyerekeknek tökéletes választás, felolvasás közben a rejtett szójátékokon és a találó rímeken pedig még a szülő is jól mulat, és furcsa állatokról szóló ismereteinket is bővíthetjük - mert a csiga meg a katica már olyan mainstream. Baranyai András illusztrációi pedig szépen illeszkednek ebbe a könnyed, játékos-különc világba.

Szerintünk:

4 / 5 pont (jó)

Brigitte Weninger: Pauli, gyere haza! Naphegy, Budapest, 2007.

"Már mindenki tudja, milyen kelekótya Pauli, a rosszcsont nyuszigyerek, aki szeleburdi ugrándozásával folyton csak bajt okoz. Amikor mama törött tányér cserepeire bukkan a konyhában, az egész család rögtön Paulira gyanakszik. Ám ezúttal tévednek: kivételesen nem ő a tettes. Valaki más hibája miatt kikapni pedig igazán fájdalmas dolog! Pauli elkeseredésében merészen úgy dönt, hogy világgá megy … A mese végén azonban szerencsére kiderül, hogy a csínytevéseket általában jóvá lehet tenni. Eva Tharlet békés hangulatú illusztrációinak forma- és színvilága a szereplők legárnyaltabb érzelmeit is mesterien ábrázolja." - Vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatosan. Egyrészt tetszett, mert olyan erős érzelmeket sikerült jól közvetíteni, mint az igazságtalanság és a tehetetlen düh érzése. Másrészt meg is rémít az a világ, ahol a nyuszimamák nem akarják látni csemetéiket, annyira mérgesek. A morcos elkóborlás Harry Horse Kisnyuszijánál valahogy sokkal kevésbé félelmetesebbre sikerült, mint szövegben, mint képben. Nem is sűrűn vettük elő ezt a kötetet, amíg a kölcsönzési idő le nem járt. A sorozat más tagjaival talán nagyobb szerencsénk lesz.

Szerintünk:

2 / 5 pont (gyenge)

Berg Judit: Hisztimesék. Ecovit, Budapest, 2013.

"Hisztizik a kisgyerek – nem akar öltözködni, ebédelni, rendet rakni, vagy éppen csak fel szeretné hívni magára a figyelmet. A könyv meséi válsághelyzetben születtek: síró-rívó, hisztiző kisgyerekei megnyugtatására találta ki őket a szerző. A kedves, rövid kis történetek a mindennapok apró, de sokszor megoldhatatlannak tűnő nehézségeit segítenek áthidalni a 2-4 éves apróságoknak és szüleiknek. A gyönyörű illusztrációk és rövid párbeszédek az állandóan lapozni vágyó, türelmetlen gyerekek számára is felolvashatóvá és élvezhetővé teszik a meséket." - Őszintén szólva, a harmatgyenge Meseleves után nem voltak nagy elvárásaim, ezért is lepődtem meg, amikor mégiscsak működött a Hisztimesék... Először a "fő" mesével ismerkedett Kétéves, és amikor a nemnemnem-ekre felemlegettem hisztimanót, azonnal abbahagyta. Érdemes lehet pakolni nem akaró, földön fetrengő, dackorszakkal - és a világgal - hadakozó kisgyerekek szüleinek is tennie egy próbát a kötettel. Személy szerint az illusztrációk nekem most sem annyira jöttek be, nem annyira "gyerekes" a stílusuk.

Szerintünk:

4 / 5 pont (jó) 

Marie-Claude Monchaux: A sehány éves kislány. Móra, Budapest, 1983.

"Ez nem tündérmese, hanem igaz történet, de szebb minden tündérmesénél, mert egy igazi kislány igaz története. Marie-Claude Monchaux legkisebbeknek írt felvilágosító könyvén már nemzedékek ismerték meg születésük történetét." - Nos igen, a felvilágosító könyv, amely csak egy témát kezel finomkodva, kesztyűs kézzel: a születést. Ellenben gyönyörűen ábrázolja a méhen belüli élet fejlődését, így a testvérke érkezését várva tökéletes olvasmány, illetve a "de hol voltam, mielőtt megszülettem?" kérdésekre is könnyebben adunk választ, ha vizuális segédleten is be tudjuk mutatni az aprócska magzat növekedését. A már-már klasszikusnak számító, valóban szépen illusztrált könyv sikerét azt mutatja legjobban, hogy immáron tizenötödik kiadásánál tart.

Szerintünk:

3 / 5  pont (elmegy)

Both Gabi: Kakaókatona és Tejhercegnő. Kolibri, Budapest, 2015.

"Ha megint kiborul a reggeli kakaó vagy vásárlásnál kitör a hiszti, esetleg eltűnik egy kedvenc plüssállat, civakodás helyett: meséljetek! Hiszen a gyerekek számára bármi bármikor mesévé alakítható - ez a konfliktuskezelés legjátékosabb módja. Both Gabi háztartási meséi humoros és praktikus megoldást kínálnak egy átlagosnak tűnő, mégis mesésen végződő hétköznap gondjaira. Rippl Renáta rajzai pedig életre keltik a körülöttünk rejtőzködő összes mókás lényt, és ha alaposan megnézitek a képeket, még egy böngésző játékot is felfedezhettek..." - Az ajánlóban írt konfliktuskezelési módszer valóban nemes gondolat, de nyúzott idegrendszerű, hétköznapi anyák számára bajosan kivitelezhető, lássuk be. Ezért szerencse, hogy Both Gabi megírta azokat a meséket, amelyekre az esti ágynyugalomban vissza lehet térni, és átbeszélni a nap problematikusabb részeit. És itt tényleg a hétköznapi tárgyak játsszák a főszerepet: a turmixgéptől a kólasárkányig. Pont a szójátékok, beszélő nevek miatt mindenképp nagyobb ovisok és kisiskolások számára ajánlott, hiába szerepel a 3+ a borítón.

Szerintünk:

4 / 5 pont (jó)

Lauren Child: Nem vagyok álmos és nem akarok lefeküdni! Csimota, Budapest, 2010.

"Charlie-nak van egy kishúga, Lola a neve. Charlie-t néha megbízzák, hogy este fektesse le a kislányt. Ez nem könnyű, mert Lola szeret sokáig fennmaradni. Lola azt mondja: Nem vagyok álmos! Sem 6-kor, sem 7-kor, sem 8-kor, és 9-kor még mindig ébren vagyok, és 10-kor egy csöppet sem vagyok fáradt, sem 11-kor, sem 12-kor, de még hajnali 13-kor is ugrálós kedvem van! Lola azt állítja, hogy ő aztán sose fárad el." Furcsa ez a könyv, legalábbis nekem. Nem kedvelem az illusztrációját, de komlyabb gondok is akadnak vele: mégis, hol vannak a szülők?? (És ez nem csak nekem tűnik fel, Hároméves is kérdezgeti, hogy "De hogy hívják az anyukájukat?") Szegény koravén Charlie-ra marad a kistestvér és a felelősség is, nem csoda, hogy már a fantáziája sem úgy működik, mint a gondtalanul játszó, képzelgő (és idegesítő) Lolának. Tony Ross Nem akarok lefeküdni-jéhez hasonóan ez a könyv is csak gyenge minősítést ért el nálunk.

Szerintünk:

2 / 5 pont (gyenge)

Sarah Gibb: Csipkerózsika. Manó Könyvek, Budapest, 2015.

"A királynak és királynőnek gyermeke születik, de a gonosz tündér megátkozza: amikor betölti a tizenhatot, egy rokka orsója megsebzi az ujját és meghal. A szülők hiába óvják egyetlen gyermeküket még a széltől is, a jóslat így is beteljesedik: a királykisasszony megsebzi magát, de a jó tündérnek köszönhetően mégsem hal meg, de az egész birodalom álomba szenderül, míg egy napon, pontosan száz év múlva egy herceg arra lovagol… 
A klasszikus mesét minden kisgyerek jól ismeri, jelen kiadást Sarah Gibb páratlanul kecses illusztrációi kísérik, és teszik a kis olvasók kedvencévé." Pont a nagyon csajos illusztrációk miatt választottam a könyvtárban ezt a könyvet, mert három éveseket célzó, királynős-szépruhás kiadványból alig akad. Nem kellett csalódnunk, az illusztrátorként jegyzett Sarah Gibb tényleg kitett magáért, a Grimm-testvérek meséjét feldolgozó Alison Sage pedig világosan, bonyodalmak nélkül interpretálta az egyik legismertebb klasszikust. Lányos lányoknak kötelező választás a sorozat többi kötete is!

Szerintünk:

4 / 5 pont (jó)