Bálint Ágnes: Labdarózsa. Holnap Kiadó, Budapest, 2017.
"Labdarózsából ugyan nem lett bábfigura, mint Mazsolából, talán kevesebben is ismerik, pedig Bálint Ágnes mesehőse, az öreg kutya (rögtön az első történetből kiderül, miért Labdarózsa a neve) legalább annyira kedves és szerethető figura, mint a Futrinka utca lakói. A történet ezúttal egy nagy kertben játszódik, ahol Labdarózsa, Szidol cica, Baka kutya, tyúkanyó, no és persze a gyerekek, Barbara, Ádámka és Dóra-Réka együtt élnek. Felnőttekről nem esik szó ebben a mesében, itt a gyerekek és az állatok élik együtt mindennapi életüket: Barbara pogácsát süt Labdarózsával, Ádámka autóján elviszi vásárolni tyúkanyót, együtt próbálják megnyugtatni a síró kisbabát, a még járókás Dóra-Rékát. A bájos történeteket Reich Károly feledhetetlen illusztrációi díszítik." Kezdjük az ajánlás utolsó pontjával, mert talán ez okozta bennem a legnagyobb törést: hogy lehet egy lógó bajszú, micisapkás öreg kutyát, aki jobban hasonlít gyermekkorom szomszéd Géza bácsijára, mint bármi és bárki, Labdarózsának hívni? Bármennyire is szeretem Reich Károly rajzait, minden egyes lapozásnál meghökkentem? kiábrándultam? egy kicsit. Bár az is igaz, hogy legalább nem jutott minden oldalra illusztráció - így inkább nagyobb ovisoknak való ez a könyv, akik azt is kibírják, ha nem látnak öt percen belül mást, csak betűt. Hároméves esetében néha rövidítettem is a történeteken, úgy éreztem, néhol feleslegesen túlírt, sok sallanggal dolgozó szöveggel van dolgunk. Ez talán a modern kor szemlélete? 1975-ben biztosan ráérősebben meséltek a szülők. Mindezek valószínűleg csak engem zavartak, és ettől függetlenül sok estén keresztül szolgáltatta Labdarózsa a jóéjt-mesét számunkra kedves, békés kalandjaival. Kár, hogy gyerekként kimaradt nekem ez a könyv...
Szerintünk:
4 / 5 pont (jó)
