Harcos Bálint: Szofi tüsszent. Pagony, Budapest, 2015.

"Szofi a szobában szaladgált. Egyszer csak tüsszentett egyet: – Hapci! A konyhából bekukkantott a mamája: – Szofi, hol a zoknid? Vedd gyorsan vissza!” De Szofi nem veszi vissza a zokniját, hanem elszalad. És tüsszent még egyet. Egy nagyobbat. És továbbszalad. És tüsszent egy még nagyobbat. Akkorát, hogy elrepülnek a galambok! Kidurrannak a lufik! Leesnek a fákról a levelek!!! Fut utána a mamája. A szomszéd bácsi. A lufiárus. Mi lesz ennek a vége? Kiderül Harcos Bálint varázslatos mesekönyvéből!" - Csak az olvassa, aki nem kap agybajt a láncmeséktől - ez úgy elöljáróban ide rakom, mert én bizony néha márkicsit erőltetett mosollyal soroltam, hogy ki mindenki üldözi a zoknitlan Szofit. Háromévest láthatóan nem érdekelte a 'szenvedésem', párszor még el kellett mesélni az egyébként nem túl fordulatos történetet, mielőtt visszavittük volna a könyvtárba. Viszont legalább hivatkozhatok Szofira, ha ő sem akar zoknit venni... ennyi haszna volt a könyvnek egyedül, egyébiránt eléggé felejthető.

Szerintünk:

3 / 5 pont (elmegy)