Dániel András: Kuflik a hóban. Pagony, Budapest, 2016.

"Azt hihetnénk, hogy télen igazán unalmas az elhagyatott rét, a kuflik szomorúan gubbasztanak a kufliüregeikben meleg teát hörpölgetve… Nem! Titusz és Pofánka kalandra éhesen felkerekednek, hogy jóbogyót szerezzenek a rét egy eldugott zugában. Ám a behavazott réten nem egyszerű hazatalálni. Minden hókupac alatt valami más rejtőzik! Arról nem is beszélve, hogy a tavasz beköszöntével milyen furcsa látogató érkezik a kuflikupachoz. A cuki, szőrös kis állatot Pofánka rögtön a szívébe fogadja, és Bruminak kereszteli – ám Brumi nem mindig marad olyan édes apróság, mint első nap… Tarts a kuflikkal az elhagyatott réten!" Hú, hát társasjáték meg készülő rajzfilm ide meg oda, nekünk a kuflik világa nagyon nem jött be. Talán én nem tudtam eléggé figyelni olvasás közben, talán Hároméves értetlenkedett, hogy "de miért kufli", talán nem az ötödik kötettel kellett volna kezdenünk... Pár hónap múlva visszatérünk az elhagyatott rét lakóihoz, addig azonban mehetnek vissza a felső polcra, a ritkán előkerülő könyvek közé...

Szerintünk:

2 / 5 pont (gyenge)