Rónaszéki Linda: Mese a zoknisfiókból. B.K.L., Szombathely, 2010.

"Menthetetlenül vonzódom a mesékhez. Szívesen kóborlok bennük. Nekem tejesen valódinak tűnnek. Ha rokonlelket keresel, olyan, mintha hasonló alakú virágokat gyűjtenél. Kertemben csendes szemlélődők találkoznak egymással. Ők az álmodozók. Az ösvényen járók. Ha nem festek, mesét írok. Emlékezem, vagy az eget kémlelem. A felhők játékos vándorlását, a bennük kirajzolódó ismerős arcokat. Máskor „kutasat” játszom. A színes felületek előtt állva a mélyükben felsejlő másik világot keresem, útjára engedek néha egy színfoltot. Aztán elnézem a foltok körvonalait, a résekben megbúvó lényeket és „kiszabadítom” szótlanságukból. Nem teszek mást, mint óvatosan kisegítem őket a papírból." - Hű. Ennyi sok szépet olvasva csakis jót várhat az ember a Mese a zoknisfiókból című mesekönyvtől - és hogy pofára fog esni...! Rónaszéki Linda érdekes miliőt teremt, de sajnos csak a rajzaival. A történet nagyon erőltetett, nem koherens, az olvasási élményt a borzalmas tördelés is rontja - néha azt sem tudom, melyik mondatba is tartozik az adott szó, annyira túl van gondolva a "design". Maradjunk annyiban, hogy Rónaszéki kiállítására inkább elmegyek, csak ne kelljen egynél többször elolvasnom ezt a gyengécske, ámde felettébb unalmas könyvet.  :(

Szerintünk:

2 / 5 pont (gyenge)