Vlagyimir Szutyejev: Vidám mesék. Móra, Budapest, 1999.
"Grafikus vagyok. Gyerekkoromtól megszoktam, hogy bal kézzel rajzoljak, de írni jobb kézzel tanítottak, mondván: írni csak jobb kézzel szabad. Amikor kigondolom a meséket, mindig a jobb kezemben tartom a tollat, a balban pedig a ceruzát vagy az ecsetet. Ez így nagyon kényelmes: a jobb kéz írja a mesét, ezalatt a bal vidám képeket rajzol. De fordítva is előfordul: előbb a bal kéz rajzol, utána a jobb kép alá írja a szöveget. Így hát mindkét kezemmel dolgozom, hogy nektek, kis barátaim, vidám, érdekes mesét és hozzávaló rajzot kanyarítsak. Remélem, ha elolvassátok könyvemet, és végignézitek minden rajzomat, megszeretitek a történetek szereplőit is." - És igen, a megkerülhetetlen, a tizenhatodik kiadását ugyanolyan frissen megélő, a generációkon átívelő sikerű Szutyejev-klasszikus sem maradhat ki a repertoárunkból. A tényleg nagyon kedves rajzok mellett a tanulságos történeteket emelhetném ki, amelyek tolakodás nélkül világítanak rá néhány alapvető igazságra a barátságról, az utánzásról, egymás segítéséről, az összefogásról, az önzetlenségről. Emlékszem, hányszor olvastattam fel szüleimmel... nos, a karma visszavág, most én olvasom órák hosszat a Süni, a Nyúl, a Kisréce történetét. Egyedüli szívfájdalmam, hogy a legújabb kiadásban a rajzok minősége meg sem közelíti a tíz évvel ezelőttiekét, kénytelen vagyok a salátává nyűtt kiskori könyvemből olvasni...
Szerintünk:
4 / 5 pont (jó)